Bársonyos emlékek Kassán

2019 – 1989 = 30 év

Harminc évvel ezelőtt Közép-Európa szocialista rendszerei úgy omlottak össze, akár a dominókockák. A társadalmi átalakulás néhány hét leforgása alatt Csehszlovákiát is letérítette a „Lenini útról“. Az utólag Bársonyos forradalomnak elnevezett megmozdulások 1989. november 17-étől a prágai diáktüntetéstől egészen december 29-ig Václav Havel elnökké választásáig tartottak.

A szocializmus végnapjai

Még ma is hihetetlen tűnik, hogy pillanatok allatt roppantották meg a normalizáció kellemesen meleg bűzében éldegélő néptömegek a kommunista rend gerincét. Voltak persze előjelei a nagy változásoknak, de az, hogy a Husák-rendszerrel egyfajta kiegyezésben élőkből hirtelen olyan nyilvánosság lesz, amely aktívan lép fel saját gazdái ellen, még három évtized elteltével is váratlannak tűnik. Tekintélyek, ideológiák foszlottak szét akkor a szemünk előtt. 1989 végén az Európát kísértetként bejáró kommunizmus nem keltett már igazi félelmet itt Kassán sem. A szocializmus egykori kiszolgálói persze több-kevesebb sikerrel megtalálták az érvényesülés új lehetőségeit a kaotikus átmeneti korszakban. Születtek is azóta a bársonyos forradalom eseményeivel kapcsolatban különféle összeesküvés elméletektől sem mentes történelmi tanulmányok. Könnyen lehet, hogy a jövőben újabb és újabb dokumentumokat bányásznak majd felszínre a történészek, melyek alapján pontosabb körvonalakat kapnak a tömegeket magukkal sodró események. A szabadságvágy felszínre tört, de a vulkán lávája ismét megkövült, s a mélyben talán újra forr a következő kitörés anyaga.

Egy kiállítás képei

Az 1989. november 21-től december végéig tartó néhány hét kassai események keltek életre azon a kiállításon, mely a Kassai Magyarok Fóruma szervezésében 2019. november 27-én nyílt meg a Nemzeti Kisebbségek Klubjában a Mészáros u. 35 alatt. A kiállítás megnyitója a Moszkva tér c. film levetítésével folytatódott. A 12 tablón látható képek első felében Juraj Jančo sajtófotós képei mellett látható néhány fotó Varga Tibor kassai tévés-ellenzéki hagyatékából és Balassa Zoltán korabeli plakátgyűjteményéből. A kiállítás képeit végül a 30 évvel ezelőtti eseményekben  egyetemistaként résztvevő Faber Zsolt amatőr fotói zárják. Faber Zsolt képeiről visszaköszön sok ismerős arc, akik 1989 karácsonya folyamán részt vettek a Tháliában a romániai forradalom megsegítésére szervezett segélyakcióban. Külön érdekesség, hogy a kiállítás megnyitója éppen az 1989 november 27-én zajlott országos általános sztrájk napjára esett, mely az utóbbi évtizedek legnagyobb utcai megmozdulása volt, hiszen fél Kassa kivonult a Lenin utcára, ahogy akkor a Fő utcát nevezték. A kommunista párt vezető szerepe ennek hatására 1989. november 29-én kikerült az ország alkotmányából.

Megemlékezés a Tháliás gyűjtésről

A Thália Színház bejárata előtt 30 évvel ezelőtt karácsonykor csonkig égtek a gyertyák, melyeket a kassaiak gyújtottak a romániai véres forradalom áldozatainak emlékére. A romániai események annak idején olyannyira megdöbbentették az embereket, akik az itteni vértelen forradalom bűvöletében éltek, hogy gyűjtésbe fogtak a szenvedők megsegítésére. A szervezők az adományokat a Thália és az Ipari épületében halmozták fel. Innen a Csehszlovák Vöröskereszt és önkéntesek segítségével teheratókon vitték ki a segélycsomagokat Romániába. A példátlan nagy mozgalmat eredményező gyűjtésbe és a segély elszállításába sok kassai és kassa környéki magyar is részt vett,  a közös ügy melletti kiállás azóta is szoros báráti kapocsként köti őket össze.

Ezeket a lassan feledésbe merülő eseményeket idézték fel december 14-én este 16:00-tól a Thália Színházban az emlékest résztvevői. A bejáratnál szimbolikusan ismét gyertyákat gyújtottak, a közönség a színházba lépve korabeli fotókat fedezhetett fel a vetítővásznon, ahonnan ismerőseik 30 évvel ezelőtti alakjai sejlettek elő. Talán mindenki előtt felderengett a múlt egy darabja. Az időutazás elkezdődött…

Néhány bevezető szó után elhangzott két dal: Kányádi Sándor megzenésített verse a Kuplé a vörös villamosról és Cseh Tamás Tangója (Légy ma gyerek) egy alkalmi muzsikus csapat előadásában. A dalok után elhangzott néhány kordokumentum: Gazdag József felolvasta egykor az Új Szóban megjelent tudósítását a romániai segélyakcióról, majd Kiss Palencsár Ildikó korabeli naplójából hangzott el egy részlet, látható volt egy rövid riportfilm Daniel Liškával, aki mint a Vöröskereszt megbízottja vett részt a harminc évvel ezelőtti gyűjtésben. Ezután Köteles Szabolcs moderálásával pódium-beszélgetés zajlott a gyűjtés egykori résztvevőivel. Fabó Mária, Petrik Zsolt, Rácz Olivér, Dudás Péter, Kiss Palencsár Ildikó, Hanesz Zoltán talán maguk is meglepődtek, hogy a zenék, a korabeli idézetek és a film által keltett hangulat hatására olyan emlékek is előbukkantak a beszélgetés folyamán, melyek már szinte belevesztek a feledés ködébe. A közönség soraiban levők között is bizonyára akadtak sokan, akik harminc évvel ezelőtt benne voltak az események sűrűjében, Balassa Zoltán spontán visszaemlékezéssel egészítette ki az emléktöredékeket. Az est a fiatalokból álló Zekeres verséneklő együttes előadásával folytatódott, majd az újonnan alakult EMMA zenekar megzenésített verseket adott elő. A következő költeménnyel zárult az esemény.

József Attila: DÚDOLÓ

A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken sejhaj úsznak a hűvös vizeken – Van krumplink és van kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk – Mért görbül kicsikém a szád?
új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád – Senkije sincs, nem éri gyász,
akire csak egy párt vigyáz sejhaj akire csak egy párt vigyáz.

A harminc évvel ezelőtti néhány hét mélyen beívódott azok tudatába, akiket akkor magával sodort az idők szava, hiszen a történelem személyes és egyben közösségi átélése felértékeli a lét tiszta pillanatait. Persze a feledés nagy úr, és a kollektív emlékezetre rárakódnak évek rétegei, ezért kellenek az alkalmak, mikor közösen fújjuk le emlékeinkről a port. Akik ott voltak, azok remélhetőleg újra élték egy letűnt kor elillanó élményét, s átmenetileg legyőzték a múló időt.

 

Halász György – helytörténész, a Henszlmann Imre Történelmi Társaság alapítója

A KMF életút interjú sorozatának ötödik részében Halász György helytörténészt, a Henszlmann Imre Történelmi Társaság alapítóját faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül, milyen volt a régi Kassa, milyen volt a Korzó, milyen volt a Strand, miért jó temetőkben nézelődni, de megtudhatjuk azt is, ki volt Henszlmann Imre és Gerster Béla.

„Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő nemzedékek számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

 

Tartalom:

00:00 Első emlékek Kassáról, Korzóról, édesapjáról, Halász Józsefről a kassai Cemadok elnökéről.

08:15 A Strandról, az Ötórai teákról.

13:08 Őseiről, 1968-ról, 1989-ről, a temetők privatizálásáról.

19:00 Városi képviselőségről, Rákóczi Ferenc hamvainak eltávolítási kísérletéről, neves személyiségek sírjainak védelméről, temetőkről.

25:50 Henszlmann Imre Történelmi Társaság megalapításáról, fontos helytörténeti kiadványokról, tervekről, véletlen felfedezésekről.

35:04 Miért jó temetőbe járni, az újgazdagok ízléstelenségéről, betegségéről.

40:36 Mai törekvésekről Rákóczi Ferenc hamvainak eltávolítására.

44:31 Kedvenc kassai személyiségeiről.

47:10 Maradt-e valami a régi Kassa polgári miliőjéből? Malomárokról, Kis turbináról, Gőzfürdőről.

 

A további interjúkért kattintson ide >>>

Beke Sándor – rendező, a kassai Thália Színház alapítója

A KMF életút interjú sorozatának negyedik részében Beke Sándort a kassai Thália Színház alapítóját faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül, hogy a színház alapítás vietnami bokorharcra emlékeztetett, hogy mai napig senki sem akarj a másik színházát igazán szeretni, de szó esik olyan feszült előadásokról, amelyek közben a nézők rendszeresen elájultak, és hogy nincs az a hatalom, ami egy kisebbségi színházat meg merne szüntetni.

„Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő generációk számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

Tartalom:

00:00 Csilizradványi gyerekkor, első színházi élmények.

04:57 Színművészeti főiskolák (Pozsony, Budapest).

09:40 A kassai Thália Színház megalapításának előzményeiről, az aláírásgyűjtésről, a színészlakások megszerzéséről, és egy segítőkész cseh ezredesről.

20:26 Arról, hogy mi volt az első érzése, amikor meglátta az Ipari tornatermét, arról, hogy kik voltak ott az alapításnál, az euforikus hangulatról, és az 1968-as évről.

26:24 A színészek Kassára költöztetéséről, konspiratív összejövetelekről, és a névválasztásról.

35:00 Az első gömörhorkai bemutatóról, a színészek kiműveléséről, és arról, hogy minden politikus kijátszható volt.

42:16 Az első évek emlékezetes darabjairól.

45:13 A kassai távozás okairól, a magyarországi kezdetekről, majd arról, hogy 1990-ben miért lett a komáromi Jókai Színház igazgatója, és hogy ez hogy függött össze a Thália Színház önállósításával, végül a legújabb kassai rendezéséről.

 

A további interjúkért kattintson ide >>>

Kassai Kerekasztal – téli beszélgetés

 

A Kassai Kerekasztal téli összejövetelének központi témája a Bársonyos Forradalom és annak ma is érezhető hatása volt.

A beszélgetés folyamán a korabeli hangulat felidézése mellett az azóta eltelt 30 év alatt lezajlott társadalmi átalakulás tanulságai is szóba kerültek. Összehasonlították az önszerveződés mára megváltozott formáit a szocializmus végnapjaiban tapasztalt lehetőségekkel. A civil kezdeményezések erejét Gazdag József az Új Szó egykori újságírója  szemléltette korabeli cikkeiből vett részletekkel, majd Kiss Palencsár Ildikó olvasott fel  naplójából, melyen keresztül egy diák szemszögéből mutatta be az eseményeket és a kor hangulatát. A kötetlen beszélgetést személyes tapasztalataikkal gazdagította Balassa Zoltán, Köteles Szabolcs, Petrik Zsolt, Rácz Olivér, Dudás Péter,  Hanesz Zoltán. Megjelent a kassaiak körében az 1989-as kassai események egyik kiemelkedő személyisége Daniel Liška, aki sajátos üzenetével rámutatott a társadalmi állapotok rendezetlenségére és a folyamatok befejezetlenségére.

Az esemény támogatója:

 

Pásztó Ildikó és Pásztó András – tanárházaspár

A KMF életút interjú sorozatának harmadik részében Pásztó Ildikót és Pásztó Andrást faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül, hogy milyenek voltak a tanárházaspár kassai kezdetei, milyen hely volt az Ipari és a Gimnázium, hogyan alakult meg az Iparista Kisszínpad, de szó esik a rendszerváltásról és a Thália Színház önállósodásáról is.

“Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő nemzedékek számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

Tartalom:

00:00 Gyermekkor, fiatalkor (Szina és Párkány).

10:45 A Komenský Egyetem Magyar Tanszékéről (Turczel Lajos, Jakab István, Zeman László, Deme László).

16:40 Kassai kezdetekről. A Gimnáziumról és az Ipariról.

29:55 A szigorúságról. A tanári hivatásról. Kazinczy Napokról.

38:05 Pásztó András az Iparista Kisszínpadról (IKSZ).

42:55 Volt-e szakmai féltékenység kettőjük között.

45:25 Az 1989-es rendszerváltozásról, eufóriáról, reményről, csalódásról.

50:05 Hogyan lett Pásztó András a Thália Színház dramaturgja és művészeti vezetője.

55:40 Költözés Esztergomba. Elszakadás, magyarországi karrier, kapcsolatok Kassával.

 

A további interjúkért kattintson ide >>>