Bársonyos emlékek Kassán

2019 – 1989 = 30 év

Harminc évvel ezelőtt Közép-Európa szocialista rendszerei úgy omlottak össze, akár a dominókockák. A társadalmi átalakulás néhány hét leforgása alatt Csehszlovákiát is letérítette a „Lenini útról“. Az utólag Bársonyos forradalomnak elnevezett megmozdulások 1989. november 17-étől a prágai diáktüntetéstől egészen december 29-ig Václav Havel elnökké választásáig tartottak.

A szocializmus végnapjai

Még ma is hihetetlen tűnik, hogy pillanatok allatt roppantották meg a normalizáció kellemesen meleg bűzében éldegélő néptömegek a kommunista rend gerincét. Voltak persze előjelei a nagy változásoknak, de az, hogy a Husák-rendszerrel egyfajta kiegyezésben élőkből hirtelen olyan nyilvánosság lesz, amely aktívan lép fel saját gazdái ellen, még három évtized elteltével is váratlannak tűnik. Tekintélyek, ideológiák foszlottak szét akkor a szemünk előtt. 1989 végén az Európát kísértetként bejáró kommunizmus nem keltett már igazi félelmet itt Kassán sem. A szocializmus egykori kiszolgálói persze több-kevesebb sikerrel megtalálták az érvényesülés új lehetőségeit a kaotikus átmeneti korszakban. Születtek is azóta a bársonyos forradalom eseményeivel kapcsolatban különféle összeesküvés elméletektől sem mentes történelmi tanulmányok. Könnyen lehet, hogy a jövőben újabb és újabb dokumentumokat bányásznak majd felszínre a történészek, melyek alapján pontosabb körvonalakat kapnak a tömegeket magukkal sodró események. A szabadságvágy felszínre tört, de a vulkán lávája ismét megkövült, s a mélyben talán újra forr a következő kitörés anyaga.

Egy kiállítás képei

Az 1989. november 21-től december végéig tartó néhány hét kassai események keltek életre azon a kiállításon, mely a Kassai Magyarok Fóruma szervezésében 2019. november 27-én nyílt meg a Nemzeti Kisebbségek Klubjában a Mészáros u. 35 alatt. A kiállítás megnyitója a Moszkva tér c. film levetítésével folytatódott. A 12 tablón látható képek első felében Juraj Jančo sajtófotós képei mellett látható néhány fotó Varga Tibor kassai tévés-ellenzéki hagyatékából és Balassa Zoltán korabeli plakátgyűjteményéből. A kiállítás képeit végül a 30 évvel ezelőtti eseményekben  egyetemistaként résztvevő Faber Zsolt amatőr fotói zárják. Faber Zsolt képeiről visszaköszön sok ismerős arc, akik 1989 karácsonya folyamán részt vettek a Tháliában a romániai forradalom megsegítésére szervezett segélyakcióban. Külön érdekesség, hogy a kiállítás megnyitója éppen az 1989 november 27-én zajlott országos általános sztrájk napjára esett, mely az utóbbi évtizedek legnagyobb utcai megmozdulása volt, hiszen fél Kassa kivonult a Lenin utcára, ahogy akkor a Fő utcát nevezték. A kommunista párt vezető szerepe ennek hatására 1989. november 29-én kikerült az ország alkotmányából.

Megemlékezés a Tháliás gyűjtésről

A Thália Színház bejárata előtt 30 évvel ezelőtt karácsonykor csonkig égtek a gyertyák, melyeket a kassaiak gyújtottak a romániai véres forradalom áldozatainak emlékére. A romániai események annak idején olyannyira megdöbbentették az embereket, akik az itteni vértelen forradalom bűvöletében éltek, hogy gyűjtésbe fogtak a szenvedők megsegítésére. A szervezők az adományokat a Thália és az Ipari épületében halmozták fel. Innen a Csehszlovák Vöröskereszt és önkéntesek segítségével teheratókon vitték ki a segélycsomagokat Romániába. A példátlan nagy mozgalmat eredményező gyűjtésbe és a segély elszállításába sok kassai és kassa környéki magyar is részt vett,  a közös ügy melletti kiállás azóta is szoros báráti kapocsként köti őket össze.

Ezeket a lassan feledésbe merülő eseményeket idézték fel december 14-én este 16:00-tól a Thália Színházban az emlékest résztvevői. A bejáratnál szimbolikusan ismét gyertyákat gyújtottak, a közönség a színházba lépve korabeli fotókat fedezhetett fel a vetítővásznon, ahonnan ismerőseik 30 évvel ezelőtti alakjai sejlettek elő. Talán mindenki előtt felderengett a múlt egy darabja. Az időutazás elkezdődött…

Néhány bevezető szó után elhangzott két dal: Kányádi Sándor megzenésített verse a Kuplé a vörös villamosról és Cseh Tamás Tangója (Légy ma gyerek) egy alkalmi muzsikus csapat előadásában. A dalok után elhangzott néhány kordokumentum: Gazdag József felolvasta egykor az Új Szóban megjelent tudósítását a romániai segélyakcióról, majd Kiss Palencsár Ildikó korabeli naplójából hangzott el egy részlet, látható volt egy rövid riportfilm Daniel Liškával, aki mint a Vöröskereszt megbízottja vett részt a harminc évvel ezelőtti gyűjtésben. Ezután Köteles Szabolcs moderálásával pódium-beszélgetés zajlott a gyűjtés egykori résztvevőivel. Fabó Mária, Petrik Zsolt, Rácz Olivér, Dudás Péter, Kiss Palencsár Ildikó, Hanesz Zoltán talán maguk is meglepődtek, hogy a zenék, a korabeli idézetek és a film által keltett hangulat hatására olyan emlékek is előbukkantak a beszélgetés folyamán, melyek már szinte belevesztek a feledés ködébe. A közönség soraiban levők között is bizonyára akadtak sokan, akik harminc évvel ezelőtt benne voltak az események sűrűjében, Balassa Zoltán spontán visszaemlékezéssel egészítette ki az emléktöredékeket. Az est a fiatalokból álló Zekeres verséneklő együttes előadásával folytatódott, majd az újonnan alakult EMMA zenekar megzenésített verseket adott elő. A következő költeménnyel zárult az esemény.

József Attila: DÚDOLÓ

A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken sejhaj úsznak a hűvös vizeken – Van krumplink és van kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk – Mért görbül kicsikém a szád?
új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád – Senkije sincs, nem éri gyász,
akire csak egy párt vigyáz sejhaj akire csak egy párt vigyáz.

A harminc évvel ezelőtti néhány hét mélyen beívódott azok tudatába, akiket akkor magával sodort az idők szava, hiszen a történelem személyes és egyben közösségi átélése felértékeli a lét tiszta pillanatait. Persze a feledés nagy úr, és a kollektív emlékezetre rárakódnak évek rétegei, ezért kellenek az alkalmak, mikor közösen fújjuk le emlékeinkről a port. Akik ott voltak, azok remélhetőleg újra élték egy letűnt kor elillanó élményét, s átmenetileg legyőzték a múló időt.

 

Tost László, Kassa polgármestere

Noha alig fél éven át töltötte be a tisztséget, Tost László Kassa polgármestereként írta be magát a helyi társadalom emlékezetébe. Ő állt a város élén, amikor az 1938 őszén, két évtized után ismét Magyarország része lett. Később, a nyilas terror idején bekövetkezett tragikus halála tényleges és szimbolikus fordulópontot jelentett a város történetében: a második világháború alatt és azt követően az általa is megtestesített kassai polgárság eltűnt a város életéből.

Ki volt Tost László, a pénzügyi hivatalnokból lett keresztényszocialista politikus? Miért őt nevezték ki polgármesternek 1938 végén és miért vonult nyugdíjba néhány hónappal később? Milyen családból származott? Hol töltötte a gyerekkorát? Merre van Bányavölgy, ahonnan édesapja nemesi előnevüket választotta? Mit csinált a szabaidejében? Mit tudunk öccséről, Barnabásról, az agilis kassai plébánosról? Ki tervezte a kassai Tost-palotát?

Ki volt Tost Gyula, akiről Kovács András filmrendező Horthy szárnysegédjének alakját mintázta Októberi vasárnap című filmjében?  Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Tost László, Kassa polgármestere című előadás, amelyre 2019. október 1., 18:00 a Márai Sándor Emlékkiállítás közösségi termében kerül sor.

Előad: Szeghy-Gayer Veronika, történész (NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet – SZTA Társadalom- és Pszichológiatudományi Központ)

A rendezvény helyszíne: Kassa, Mészáros u. 35. I. em.

Főszervező: Kassai Magyarok Fóruma

Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín

Városi díjak átadása 2019 május 7-én

650 éves címer

Kassa legnevezetesebb napjai közé tartozik 1369. május 7-e, mikor Nagy Lajos magyar király kibocsájtotta a város számára azt a címeradományozási okiratot, melynek alapján később elkészült a város első címere. Ennek az eseménynek az emlékére avattak fel 2019 május 7-én a történelmi városháza Fő utcai homlokzatán egy emléktáblát a város elöljárói. Hagyományosan ezen a napon adták át ünnepélyes keretek között a város díjait is.

KassaI magyarok a díjazottak között

Ritka eseménynek számít, mikor a képviselők illetve a főpolgármester döntése alapján, a kitüntetettek között vannak a kassai magyarok jeles képviselői is. Az idén, talán a címer 650 éves jubileumának is köszönhetően, a városi közgyűlés a Kassai Csemadok Területi Választmánya 70 éves tevékenységét részesítette elismerésben, fennálásának 25. évfordulója alkalmából kitüntetésben részesült a Kassai Történelmi Társaság, melyet Szeghy Gábor a társaság elnöke vett át. Hanesz Angelika az informatika oktatásában és a nemzetközi ifjúsági robotika versenyeken elért kiemelkedő eredményeiért vehette át a város díját. Sokolné Gönnert Júlia a nemzeti kisebbségek klubjában kifejtett tevékenységéért kapta a polgármester kitüntetését.

Balról – jobbra: Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke, Rácz Valéria, Hanesz Angelika, Köteles Szabolcs, Oltmann Livia a Kassai Csemadok elnökség tagjai, Filipko József az MKP Kassai elnöke és városi képviselője
 Egy vallomás a mai Kassáról

 „A nagyváros és a kisváros között az a különbség, hogy egy nagyvárosban többet lát az ember, egy kisvárosban viszont kénytelen többet meghallani„ – írja Jean Cocteau.

A díjazottak között volt Peter Himič is a Kassai Állami Színház igazgatója, aki ünnepi beszédét a fent idézett gondolat köré fonta. Mondatai úgy hangzottak, mintha a legnagyobb kávéházkoptató magyar írók mondták volna őket tollba. Az is lehet, Peter Himič olvasta Szabó Zoltán Szerelmes Földrajzát, mert úgy beszélt Kassáról mint egy alkotásról, mely a maga módján egy élő szervezet, amit a benne élők formálnak és egyben ők is átalakulnak közben. Érdekes volt hallani ezt egy olyan embertől, aki Eperjesen élte le életének első felét. Szavaival egy kissé megcáfolta Esterházy Péter elhíresült mondását, miszerint: „A díj annak fontos, aki adja.“ A következőkben  Peter Himič beszédének első felét tartalmazzák.

„Én, aki a közeli Eperjesen születtem, ezt fiatal koromban Kassa és szülővárosom vonatkozásában éltem meg. Milyen nagy csoda volt számomra, mikor a mozgólépcsőn bámészkodva fel-le utazhattam a kassai Priorban, és hogy féltem, hogy a főutcán végigzötyögő villamos nekiront a kassai Dóm szentélyének. Nyilván Cocteau Párizs utcáin egy kicsit nagyobb urbánus mértékhez szokott, de úgy gondolom, hogy Kassa sem nem kicsi, sem nem nagy, hanem éppen olyan, mint amilyennek lennie kell. Az idők folyamán kassaivá váltam, és azt érzem, hogy jó itt élni. Vannak itt különböző nyelvű és stílusú színházak, filharmónia, galériák, múzeumok, TV, rádió, egyetemek, mozik és még sok minden más. És lenyűgöző a város légköre, ami nekem, mint a kávéházi léhűtés képviselőjének, erőt ad. Mert végül is legfontosabbak az emberek, akik meghatározzák a város jellegét. Ötvöződnek itt a tőzsgyökeres városiak és a különböző vidékekről beköltözöttek szokásai, az ipari fejlődésre és akadémiai szabadságra büszkék a fiatalok kreatív lendületével, a Domonkos tér vándorló piaci kofái, akik akár egy naiv műalkotás részeként beolvadnak a soknyelvű- és vallású kispolgári és félarisztokrata lakosok közé, miután szétszélednek a lencse alakú főutcán és keskeny mellékutcákon. Szeretem ezt a sokszínbe öltözött világot, mintha minden sarkon más-más divatú próbababa állna, aki a kassai módit hirdeti. Kassa egyszerűen ízléses! Meggyőződésem, hogy Cocteaut parafrazeálva: Kassa egy olyan város, ahol sokat lehet látni és sokat lehet hallani, ez a város egyszerűen pont megfelelő.„

Hanesz Zoltán

Kassai Kerekasztal – tavaszi egyeztetés

A Kassai Magyarok Fóruma polgári társulás szervezésében április 25-én koraeste került sor Kassán egy hiánypótló rendezvényre, melynek keretén belül a résztvevők a civil szervezeteket érintő törvénymódosítások hatását vitatták meg. A kassai civil szervezetek vezetőinek találkozója a BGA Zrt. támogatásával valósult meg.

A rendezvény három előadója Tokár Géza, Tóth Tibor és Nagy Dávid a Szlovákiai Magyarok Kerekesztala képviseletében felvázolták a kassai civil szervezetek vezetői számára a tevékenységüket legjelentősebben befolyásoló törvényeket. Ezek közül is elsősorban a tavaly május végétől érvényben levő személyi adatvédelemre vonatkozó szabályokat – közkeletű nevén GDPR (General Data Protection Regulation) – és az eltelt közel egy év alatt szerzett tapasztalatokat beszélték meg résztvevők.

Nagy Dávid a Kerekasztal jogsegélyszolgálatának munkatársa, aki ügyvédként Érsekújvárban tevékenykedik, az adatvédelem szükségszegességét több gyakorlati példával is indokolta, majd kitért a lehetséges megoldásokra, melyek segítenek a törvény alkalmazásánál. Tóth Tibor a Kerekasztal ügyvivője elsősorban a honlapszerkesztéseknél nélkülözhetetlen adátvédelmi eljárásokat magyarázta el a hallgatóságnak.

Tokár Géza a Kerekasztal szóvivője a találkozó végén rámutatott egy 2019-ben érvénybe lépő kötelezettségre, melynek értelmében a civil szervezeteknek a Szlovák Belügyminisztériumba be kell jelenteniük a statutáris képviselőjüket. Amennyiben ezt nem teszik meg, a jövőben nem fognak tudni pályázni az egyes szlovákiaki támogatásokért: pl. a Kulturális Alapnál, illetve nem tudják a szervezetet bejegyezni a 2% adó fogadására a következő évre. A polgári társulásokkal kapcsolatos dokumentumok a belügyminisztérium honlapján itt találhatók: https://www.minv.sk/?vzory-dokumentov-a-tlaciv

A találkozó kötetlen beszélgetéssel zárult, mely nem volt mentes érzelmi fellángolásoktól sem, ami természetes, hiszen a civil szervezetek amúgy sem rózsás anyagi helyzetén az új kötelezettségek nem javítanak, az önkétesség elé újább akadályokat gördítenek. Természetesen az érem másik oldalán azt is érdemes figyelembe venni, hogy a civil szervezetek jogi képviselőjének nyilvántartásba vétele a civil szféra jobb átláthatóságát szolgálja. Az állam ezzel az intézkedéssel akarja a civil szférában tapasztalható káosz mértékét csökkenteni.

Hanesz Zoltán

Magyar nyelvhasználat Kassán



A Kassai Magyarok Fóruma 2017-ben végezte el a Kassán illetve Kassa környékén elő magyarok nyelvhasználati szokásait vizsgáló felmérést, melynek eredményei már több alkalommal is megvitatásra kerültek. 2018-ban sikerült egy olyan tudományos kutatás részévé tenni a felmérést, mely sokkal átfogóbb történelmi összefüggésekbe helyezi az általunk begyűjtött adatokat.

A Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomkutató Intézetével együttműködve sikerült összeállítani egy átfogó publikációt, melyet most elérhetővé teszünk mindenki számára. Ebben öt fejezetben a publikáció szerzői, Sápos Aranka és Iveta Jeleňová számadatokkal dokumentálják a kassai magyar közösség történetének alakulását és a társadalmi változásokkal állítják összefüggésbe a magyar nyelvasználati felmérésből nyert információkat.

A publikáció elektronikus formában egyelőre szlovák nyelven itt található:

Iveta Jeleňová, Zlatica Sáposová:

SK – Jazyk, interetnické vzťahy a používanie maďarského jazyka v Košiciach

HU – Nyelv, interetnikus kapcsolatok és magyar nyelvhasználat Kassán

 

Hanesz Zoltán

A 2018-as önkormányzati választások kassai eredményei magyar szempontból

A 2018. november 10-én lezajlott önkormányzati választások Kassa 22 városrészében és városi testületében is a független és a jobboldali jelöltek előretörését hozták. A SMER mint domináns kormánypárt  Kassán gyakorlatilag elveszítette eddigi pozícióit és alulmaradt politikai riválisaival szemben. A másik két kormánypárt a MOST-Híd és az SNS, melyek Kassán eddig sem játszottak jelentős szerepet, nem szereztek semilyen szinten képviselői posztot a városban.
Novozvolený primátor Košíce Jaroslav Polaček – zdroj TASR/František Iván

A város főpolgármestere hétpárti jobboldali koalíció SaS, KDH, SMK-MKP, NOVA, OKS, Spolu, Progresívne Slovensko tamogatásával a független Jaroslav Polaček lett. A 41 fős városi képviselőtestületbe a SMER csak 4 képviselői helyet szerzett.

A városi parlamentbe bejutott az MKP kassai járási elnöke Filipko József és az MKP támogatásával függetlenként mandátumot szerzett Ténai Ferenc, aki egyben elnyerte az Észak-városrész polgármesteri székét is.

A következő magyar képviselők szereztek mandátumokat az MKP jelöltjeiként az egyes városrészekben:

  • Dél-város – Múdry Péter
  • Észak-város – Ténai Ferenc(független), Filipko József, Kuczik László, Szabó Bertalan
  • Nyugat-városrész (Terasz) – Weiszer Adrián
  • Óváros – Hanesz Zoltán, ifj. Havasi Péter (független)

Részletes választási eredmények:
SME – Výsledky komunálnych volieb 2018 – Košice
Felvidek.ma –  Az MKP kassa eredményei a 2018-es önkormányzati választásokon

Színház a határon

Szeptemberben röppentek fel az első hivatalos információk arról, hogy a Szlovák Parlament októberi 22. ülésén megvitatásra kerül egy javaslat, mely érinti a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek egyes intézményeit. Ezek között van a kassai Thália Színház és a komáromi Jókai Színház is. A javaslat értelmében a jelenleg megyei fenntartású szervezetek 2019-től állami intézményekké válnának. Három parlamenti képviselő a cél érdekében javasolta a színházi törvény módosítását. A javaslatot végül a képviselők visszavonták. De mégis milyen érvekkel támasztották alá és milyen más lehetséges formában működhetnének a nemzetiségi színházak.

Minisztérium és misztérium

A két színház igazgatója már elmondta véleményét a sajtóban, ebből megtudható, hogy a Jókai Színház vezetője nem lát garanciát arra, hogy ez a változás javulást hozhat a jelenlegi állapotokhoz képest, a Thália Színház igazgatója, pedig csak akkor látja értelmét, ha állami színházként nagyobb költségvetéssel dolgozhat a jövőben. A szlovákiai magyar politkusok is megszólaltak, természetesen ellentétes álláspontot képviselve: a MOST-HÍD a javaslat benyújtójaként a centralizálás mellett, az MKP pedig az önkormányzatiság jegyében a javaslat ellen foglalt állást.

A parlament honlapján megtalálható a színházi törvény módosító javaslata, melyet , ebből kiolvasható, hogy 2019. január 1-től az intézmények szőröstől bőröstül, minden ingó és ingatlan vagyonukkal együtt fenntartót váltanának, ezen kívül fel vannak tüntetve az egyes intézményekre szánt összegek, melyeket folyóév november 30-án a megyéknek vissza kellene utalniuk az állami költségvetésbe. Ezek pontosan megegyeznek a színházak jelenlegi büdzséjével, amit a megyék minden évben megkapnak jogköreik gyakorlása fedezésére az államtól.

Ha helyesen értelmezem a javaslatot, akkor az egész csak egyszerűen csiki-csuki játék a közpénzekkel, ugyanaz az összeg vándorolna a balzsebből a jobbzsebbe és vissza. Ráadásul a kulturális tárca jövő évre tervezett költségvetése alacsonyabb az ezévihez képest. Tehát az intézmények az állami költségvetés egyéb forrásaiból sem kapnának többet. Nem beszélve arról, hogy mint állami intézmények nem pályázhatnának ezentúl közvetlenül állami forrásokra pl. a kisebbségi kultúrákra szánt összegekre, vagy más minisztériumok pályázataira, mint ahogy ezt jelenleg a megye fenntartása alatt megtehetik.

Közönség és közösség

Talán első látásra úgy tűnik, hogy a színházlátogató közönség nyugodtan kimaradhat egy ilyen szakmai jellegű kérdés taglalásából, mert végülis a legfontosabb, hogy jók legyenek az előadások. Hiszen a nézőnek mindegy, ki tartja fenn a színházat, ha az jól működik. Ez igaz is lenne, ha a színházat pusztán a szórakoztatóipar szemszögéből ítéljük meg. Ha viszont a közönséget egyben közösségnek tekintjük, akkor már más a helyzet.

A komáromi közösség nevében nem szólhatok, a kassai nevében azonban felvállalom azt a véleményemet, hogy a fővárosi minisztériumtól mért 400 km távolság nehezen áthidalható akadály a közösség számára, ha olykor-olykor a színház ügyeiben segíteni kíván vagy esetleg a saját önszerveződését illetően segítséget vár. Az oktatási intézmények mellett a Thália Színház a legjelentősebb regionális intézmény, melynek működése a szlovák és a magyar állam közpénzei mellett a belépőkből van finanszírozva. A realitásokhoz hozzátartozik, hogy apadófélben van a kassai magyar közösség és nyilván a Kassa megyében nagyjából 10%-ot kitevő mintegy 80 000 magyar sem jár rendszeresen színházba.

A Thália azonban nem csak egy 49. éve iskolai tornateremből átalakított apró színpaddal rendelkező színház, melynek kellékei, technikája és falai vannak, hanem közösségformáló intézmény is egyben. Érdemes megjegyezni, hogy néhány év óta a falai áthúzódnak a kassai ipari egyik szárnyának belsejébe, vagyis ha a törvénymódosítás megszavazzták volna, akkor egy épületen belül az állami intézmény egy megyei intézmény belesejében ér majd véget, persze ez végülis csak adminisztratív komplikáció és nem komoly akadály. Mindenesetre a három javaslatot tevő képviselőt érdemes lett volna meginvitálni egy kis terepszemlére, ha esetleg még nem jártak a színházban.

Globális és lokális

Köztudott, hogy mivel a Thália tájoló színházként járja az országot, ezzel kulturális missziót tölt be. A nagy kérdés, miért kell fenntartót változtatni ahhoz, hogy ezt a küldetését jobban ellássa? Véleményem szerint logikusabb, ha a tájolással járó többletköltségeket a központi költségvetés fedezné. Miért nem állhat két pilléren a színház költségvetése, hiszen a múlt tapasztalatai alapján kimutatható, hogy mennyibe kerül a megyehatárokon kívül végzett tevékenysége. Feltételezem, hogy egy ilyen koncepció a jövő évi költségvetésben idő hiánya miatt sajnos már nem alkalmazható, de a rákövetkező év tárgyalásainak alapját képezhetné.

Minden gazdasági nehézség ellenére a sok kassai színházszeretőhöz hasonlóan én is arra vágyok, hogy jövőre a Thália 50. ünnepi évadja örökre emlékezetes maradjon számunkra. Szeretném remélni, hogy a színház berkein kívülről látva az eseményeket, nem tűnnek elfogultnak soraim és az érintettek figyelembe veszik gondolataimat a döntéseiknél.

Hanesz Zoltán

Magyar nyelvhasználat a szlovákiai egészségügyben

A Kassai Magyarok Fóruma 2017-ben a Kassán és Kassa környékén élő magyarok körében végzett egy magyar nyelvhasználatot vizsgáló felmérést. Az eredeményekből kitűnt, hogya megkérdezettek számára az egyik legproblematikusabb kérdés az anyanyelv korlátolt használatának lehetősége az egészségügyben.
Ezért szervezett 2019. október 16-án a Kassai Magyarok Fóruma egészségügyi szakemberek bevonásával egy olyan beszélgetést, ahol a szélesebb nyilvánosság bevonásával részletesebben is megvitattuk a gondokat és egyben megpróbáltunk megoldásokat, javaslatokat keresni a felmerülő kérdésekre. A beszélgetés vendégei MUDr. Róbert Roland, a Kassai Louis Pasteur Egyetemi Kórház egykori igazgatója, jelenleg nefrológus, MUDr. Juraj Bazár, a Tőketerebesi Svet zdravia Rendelőintézet és Kórház igazgatója, valamint MUDr. Katarína Bazárová, a Kassai Gyakorló Gyermekkórház infektológusa voltak.
 

Reményeink szerint egy ilyen nyílt fórumbeszélgetés is hozzájárul annak tudatosításához, hogy  egészségügy különösen érzékeny terület a kétnyelvűség szempontjából, hiszen a beteg számára már az is kommunikációs korlátot jelent, hogy rosszul érzi magát.  A sikeres gyógyítás érdekében rendkívül fontos szempont, hogy a beteg megértse, mi történik vele, mik a teendői.

A beszélgetés folyamán hamar kiderült, hogy a szlovákiai magyar betegek sajnos a gyakorlatban nem mindig kapnak tájékoztatást, útbaigazítást anyanyelvükön. Ez elsősorban az orvosok, nővérek jószándékán múlik, nincsenek általánosan elfogadott szabályok, számonkérhető törvényi előírások.

Médiavisszhang:
MA7 – Magyar nyelvhasználat az egészségügyben – Gondok és megoldási lehetőségek

Amikassa – Bábeli zűrzavar