Az alábbi írásban a három magyar párt egyesüléshez vezető útját szeretném részletesen bemutatni. A rekonstrukciót az Új Szó napilap lapszámait – 1998 januárjától június végéig – elemezve készítettem. Kigyűjtöttem a fontosabb cikkeket és kivonatoltam őket. Ez olvasható alább ömlesztve.
Az Új Szó szlovákiai magyar napilap, melynek első száma 1948-ban jelent meg, és mind a mai napig létezik. A vizsgált időszakban ez volt az egyetlen szlovákiai magyar napilap. A korszakban gyakran érte az a vád, hogy elfogult az MPP-vel szemben.
Az egyesülésről írt elemzés IDE kattintva érhető el.
Az 1994-ben Magyar Koalíció (MK) néven a parlamentbe bejutó három magyar pártnak, az Együttélésnek, MKDM-nek és az MPP-nek 1998 január végére világos lett, hogy fel kell készülnie a választási törvény várható módosítására. Három lehetőséget jött szóba: választási párt létrehozása, szövetségi párt létrehozása, az egyik párt listáján való közös indulás. A választási párt tulajdonképpen egy fantompárt, amibe csak azok léptek volna be párttagnak, akik jelöltként indulnak a választásokon. A három anyapárt ebben az esetben nem indult volna a választáson, csak a választási párt. Így fennmaradhatott volna mind a három párt. A szövetségi párt a három párt valóságos összeolvadását jelenti, megszűnik a három különálló párt és egy párt jön létre belőlük. Az egyik párt listáján való közös indulás azt feltételezte volna, hogy csak az egyik párt indul el a választáson a másik két párt jelöltjei kilépnek saját pártjukból és függetlenként indulnak el a kiválasztott párt listáján. A Magyar Koalíció január 26-ai ülésén megállapodás született, hogy Magyar Koalíció Pártja néven megkezdik a választási párt bejegyzését, mivel ez a legidőigényesebb lehetőség. Viszont nem vetették el a további két lehetőséget sem. (Bejegyeztetik az új, választási pártot, 1998. január 27., 21. szám)
Duray Miklós az Együttélés elnöke a vele készült interjúban annak a véleményének ad hangot, hogy a választási párt létrehozása zsákutca. Meglátása szerint a választók azt szeretnék, ha a magyar pártok száma csökkenne, de ebben az esetben éppen hogy egy újabb párttal gyarapodna a választék. Amely pártnak se alapszervezetei se területi egységei nem lennének, és jogilag is zűrös helyzet alakulna ki. A választási párt bejutása esetén az alapító pártok parlamenten kívüli pártokként működnének, míg az általuk létrehozott közös párt a parlamentben politizálna. Duray a szövetségi párt mellett teszi le a voksát. A szövetségi párton belül önálló platformok működnének, ezért nem törvényszerű, hogy összemosódnának az értékrendek. Duray továbbá kijelenti, hogy nem azért szorgalmazza a szövetségi pártot, hogy ő legyen az elnöke. Bármikor hajlandó erről lemondani, és a másik két elnöknek is azt javasolja, előre mondjanak le erről a posztról. („Ha kell, én félreállok…”, 1998. február 12,. 35. szám)
Február 14-én, az MPP-ben egy pártegyesítési platform alakult. A platformnak 11 tagja van és leginkább az érsekújvári szervezethez köthető. (Platform az MPP-ben?, 1998. február 14., 37. szám)
A Komáromi, az Érsekújvári és a Dunaszerdahelyi járás együttéléses és MPP-s helyi politikusai felhívással fordultak az MKDM vezetőihez, amelyben arra kérik őket, hogy megfelelő mandátum birtokában folytassák a három párt egyesülését előkészítő tárgyalásokat. A felhívás megfogalmazói azt nehezményezik, hogy az MKDM tárgyalóinak csak annak az egyesülési formának az elfogadására van felhatalmazásuk, miszerint a másik két párt az MKDM listáján indulna. (Dicséret és korholás, 1998. február 23., 44. szám)
Bugár Béla, az MKDM elnöke „politikai kalózkodásnak” nevezte az Együttélés és az MPP komáromi, érsekújvári és dunaszerdahelyi járási képviselőinek felhívását. Bugár megjegyezte, hogy jelen helyzetben a másik két párttal együtt egyenrangúnak tekinti a három egyesülési alternatívát, és csak a választási törvény ismeretében döntenek majd a legmegfelelőbb mellett. Bugár továbbá kijelenti, hogy az MKDM-nek van a magyar választók körében a legnagyobb támogatottsága, ezért nekik kell vállalni a legnagyobb felelősséget az egyesülés folyamatában. (Politikai kalózkodás, 1998. február 23., 44. szám)
Szigeti László az MKDM alelnöke közölte, hogy február 27-én a Magyar Koalíció bejegyezteti a választási pártját a belügyminisztériumban. A szükséges aláírásnál jóval több összegyűlt. Továbbá visszautasította a vádakat, hogy az MKDM fékezné a szövetségi párt létrehozását, és ő is kifejtette, hogy jelen helyzetben egyenrangúnak tekinti mindhárom egyesülési lehetőséget. (Bejegyeztetik az MK választási pártját, 1998. február 26., 47. szám)
Az MK koalíciós tanácsa (a választási párt után) befejezte a szövetségi párt alapszabályának kidolgozását, és a kiadott sajtóközlemény szerint keresik a három párt jelöltjeinek egy listán történő indulásának lehetőségeit is. Az Együttélés országos tanácsának nyílt levelére reagálva Petőcz Kálmán az MPP alelnöke úgy nyilatkozott, hogy a lehető legrosszabb lépés volna az MKDM, az MPP és az Együttélés „idő előtti összeolvadása.” Szerinte erre nem is lesz szükség, mert, ha el is fogadnák a törvényjavaslatot, az nem lenne érvényes. Ugyanis azt nem legitim parlament fogadná el, hiszen nincs 150 törvényesen választott képviselője[1]. (Petőcz: hiba lenne az összeolvadás, 1998. március 10., 57. szám)
Mészáros Lajos (MPP) ügyvéd közölte, hogy március 19-én bejegyezték az MK által kezdeményezett Magyar Koalíció Pártja (MKP) nevű választási tömörülést. Az ügyvéd elmondása szerint az MKP kettős tagságon alapszik, ezért nem felel meg a választójogi törvénytervezet követelményeinek. (Bejegyezték az MKP-t, 1998. március 20., 66. szám)
Világi Oszkár – aki az FMK (MPP) alapító tagja, és a párt elnökségének tagja – saját neve alatt, „a szerző ügyvéd” megjelöléssel publikált írásában azt boncolgatja, hogy a bejegyzett választási párt esetében problémát jelentene a kettős tagság, de két szempontból mégis fontosnak tartja: (1) sikerült letesztelni a minisztérium hozzáállását, (2) ha nem sikerülne a szövetségi pártot létrehozni, ez lehet a pótmegoldás. Majd így folytatja: „Az úgynevezett szövetségi párt sokkal összetettebb megoldás, de ebben a pillanatban a legbiztosabb, és a legkevésbé kikezdhető. Lényege: a Magyar Koalíció három pártja közül az egyeztetések után kiválasztódna az a párt, amelyikbe aztán a másik kettő beolvadna, tehát a szlovákiai magyarság három pártja egyesülne. Az egyesült párt, amelyet most még munkamegnevezéssel szövetségi pártnak hívunk, az egyesülés után már új névvel és új alapszabállyal indulna a választásokon. A párton belül továbbra is lehetőség maradna a mostani pártok arculatának és sajátosságainak megőrzésére (…)” Majd így zárja írását: „Az alapszabály-tervezeten már az utolsó simítások folynak, várható, hogy ezen a héten lezárulnak a róla folyó szakmai tárgyalások. Utána várhatóak az egyes pártok legfelsőbb politikai döntéshozó szerveinek állásfoglalásai, ha kedvezőek lesznek, tehát elfogadják az alapszabályt és az egyesülés feltételeit, már remélhetőleg semmi sem fogja meggátolni az egyesülési folyamat mielőbbi lezárulását. A fentiek tükrében méltán reménykedhetünk abban, hogy a szlovákiai magyarság politikai képviselői az elmúlt nyolc év során először indulnak úgy a választásokra, hogy egységes politikai akaratuk nemcsak a politikai szlogen szintjén jelenik meg, hanem a mindennapok gyakorlati, felelősségteljes politikai tetteiben is.” (Választási párt, szövetségi párt, 1998. március 24., 69. szám)
Az MKDM országos választmánya március 28-án nyilatkozatot fogadott el, amelyben felajánlja, hogy májusig megváltoztatja alapszabályát, nevét és felkészül a másik két párt befogadására. Csáky Pál alelnök úgy fogalmaz, hogy a „köztudatba szinte beivódott”, hogy az MKDM fékezi a szövetségi párt létrehozását, ehhez képest az országos választmány jelenlévő 60 tagjából 57 szavazott a nyilatkozat elfogadása mellett. Az MKDM szerint a szövetségi párt megalakításakor ügyelni kell a jogfolytonosságra. Szerintük a helyes eljárás, ha az egyik párt felveszi a szövetségi párt nevét, a másik két párt pedig csatlakozik. A befogadó pártnak a „legstabilabb és a legnagyobb támogatottságot élvező pártnak kell lennie”, ezért az MKDM felajánlja, hogy megteszi az „ezzel kapcsolatos kockázatos lépéseket”, annak ellenére, hogy a folyamat vége az MKDM megszűnését jelenti majd. Az új név az MKDM javaslata szerint Magyar Demokrata Szövetség lehetne. Bugár Béla a választmány tagjainak döntését a „közösségi érdek pártérdek felé helyezésének” tartja. (Az MKDM várja a többieket, 1998. március 30., 74. szám)
Az Új Szó kivonatosan közölte az MKDM választmányának nyilatkozatát is, melyből a fentieken kívül megtudhatjuk, hogy az MKDM szerint: „Minden lépést a konszenzus elve alapján kell megtenni, egyik politikai szubjektum sem kényszerítheti rá akaratát a másikra.” Továbbá a nyilatkozat tartalmaz egy konkrét dátumot: 1998. május 17-ét, ameddig össze kell hívni párt közgyűlését, illetve utal a szöveg arra, hogy a másik két pártnak is addigra nyilatkoznia kellene, hogy elfogadják-e az MKDM ajánlatát. (Egységben, felelősséggel, 1998. március 30., 74. szám)
Az MKDM nyilatkozatára reagálva Duka Zólyomi Árpád az Együttélés alelnöke megnyugtatónak tartotta, hogy az MKDM sürgeti a szövetségi párt létrehozását, és egyetért azzal, hogy az adott helyzetben a szövetségi párt létrehozása a legjobb megoldás, de hangsúlyozza, minden további lépésről a koalíciós tanácsnak kell döntenie. Valamint megjegyzte, hogy az Együttélés szintén „felkészült a transzformáló szerepkörre, az MPP és az MKDM befogadására“, véleménye szerint a végeredmény szempontjából mindegy, melyik pártra esik a választás. Petőcz Kálmán az MPP alelnöke is üdvözli az MKDM döntését, de úgy gondolja: „Nem lenne bölcs, ha a választási törvény elfogadása előtt végleges döntést hoznánk, s a legjobb az lenne, ha ugyanazt a taktikát választanánk, amit az SZDK[2].” (Mindegy, melyik párt, 1998. március 30., 74. szám)
Duray Miklós úgy véli, hogy mivel csak az Együttélésnek van meg a nyolc képviselője, amivel önálló parlamenti frakciót képes működtetni, a szövetségi párt megalakulásakor az Együttélésbe kell beleolvadnia az MKDM-nek és az MPP-nek. A létrejövő pártnak a Magyar Szövetség nevet ajánlja. Csáky Pál az MKDM alelnöke szerint „korrekt és hivatalos politikai ajánlatot” tettek, és egyúttal elzárkózott, hogy a nyilvánosság előtt presztízsvitát folytasson. Gyurovszky László MPP alelnök szerint az a lényeges hogy a folyamat minden lépését egy szerződésben fektessék le, és hogy ezt a felek mindegyike betartsa. (Az ügyből ne legyen presztízskérdés!, 1998. április 01., 76. szám)
Csáky Pál (MKDM) szerint: „Szinte minden akadály elhárult a szövetségi párt megalakítása elől, ám még mindig nem biztos, hogy létrejön”, viszont, ha nem sikerül megegyezni a koalíciós partnerekkel, akkor marad a másik két megoldási lehetőség a választásokon való indulásra. Az MKDM nyilatkozatával kapcsolatban megjegyezte: „Ez csak ajánlat.” Szerinte a szövetségi párt „okozná a legkevesebb feszültséget”, és ez mobilizálná leginkább a választókat. „Az MKDM nem akar mindenképpen az új párt atyja lenni, de felelősséget érez a probléma iránt.” (Csáky: csupán ajánlat, 1998. április 02., 77. szám)
Csáky Pál (MKDM) elmondása szerint az MKDM két lépcsős pártegyesülést javasol. Először az egyik párt (és Csáky szerint ez lehetne az MKDM, amely szerinte a legnagyobb bizalomnak örvend a választók körében) módosítaná alapszabályát és megváltoztatná nevét, majd szándéknyilatkozatot tenne a másik két párt befogadására vonatkozóan. Három hét várakozás következne, mivel a belügyminisztériumnak ennyi ideje van kifogást emelni az új alapszabály ellen. Ezalatt a másik két párt garantálná a szlovákiai magyar politika jogfolytonosságát. Miután a belügyminisztérium elfogadja az alapszabályt, megtartanák a közgyűlést, amelyen egyesülnének a pártok. A folyamatot a Koalíciós Tanácsnak kellene levezényelnie. Duraynak arra a felvetésére, hogy az párt legyen az integráló erő, amely önálló parlamenti frakcióval rendelkezik, Csáky azt mondta, szerinte egyetlen magyar pártnak sincs önálló frakciója, kizárólag az egységes Magyar Koalíciónak van két klubja. A személyi kérdések tisztázása Csáky szerint nagy körültekintést igényel. Azt javasolta, hogy az első fordulóban a Koalíciós Tanács csak egy jelöltet állítson minden tisztségre, hogy egyetlen pártnak se legyen az a kezdeti élménye, hogy legyőzték. A platformoknak a három magyar pártra kellene épülniük, a kezdetben átjárás nélkül. 2000-ben egy teljes körű tisztújítás keretében megnyitnák a rendszert, ekkor megalapíthatnák a szociáldemokrata platformot is. Csáky szerint hosszú távon tarthatatlan, hogy ne vállalja fel a szövetségi párt a baloldali értékeket is. Majd ezután az egyes platformoknak meg kell próbálniuk csatlakozni az európai szervezetekhez. Az MKDM alelnöke a Magyar Koalíciót jó névnek tartja, csak attól tart, hogy a választások után belekötnének, rejtett koalíció címén. (A legbiztosabb megoldás, 1998. április 06., 80. szám)
Április 6-án a Magyar Koalíció három pártjának tárgyalóbizottsága, az elnökök jelenlétében megegyezett, hogy a három lehetséges megoldás közül a szövetségi párt létrehozását részesítik előnyben. A szövetségi párt neve Magyar Koalíció Pártja lesz. Az időközben már megalapított választási pártnak is ez a neve, úgyhogy azt megváltoztatják. A választási párt az alakuló kongresszuson beolvad a Magyar Koalíció Pártjába. A szövetségi pártot csak a választójogi törvény módosítása után hozzák létre. A tárgyalóbizottságnak nem sikerült megegyeznie, hogy melyik párt fogja integrálni a másik kettőt. Az Új Szó értesülése szerint utolsónak az MPP elnöksége támogatta a szövetségi párt létrehozását. (Szövetségi pártként a választásokon, 1998. április 07., 81. szám)
Bugár Béla (MKDM) bejelentése szerint az MKDM szövetségi párt létrehozásáról kiadott felhívására, az MPP-től pozitív visszajelzés érkezett, az Együttélés még nem válaszolt. A párt elnöke kifejtette, bár a szövetségi párt külső kényszer hatására jön létre, azt a választások után is meg kell őrizni. Bugár szerint a választások után nem lehetne rejtett koalíciókötéssel gyanúsítani az MKP-t, mert az anyapártok megszűnnek. (Feloldható ellentétek, 1998. április 09., 83. szám)
A Magyar Koalíció a héten elhatározta szövetségi pártként indul a szeptemberi választásokon. A három párt tárgyalóbizottsága már megegyezett az alapszabály 95 százalékában. A dokumentum alapját Rózsa Ernő (Együttélés) állította össze, amelyet Világi Oszkár (MPP) és Mészáros Lajos (MPP) dolgozott ki részleteiben. Mészáros Lajos véleménye szerint nincs jelentősége, hogy melyik párt fogja integrálni a másik kettőt, ugyanis nem igaz hogy az integráló párt egy időre elveszítené a jogfolytonosságát. Végeredményben pedig mind a három párt egy kicsit feladja önmagát. Mészáros szerint a platformok fenntarthatják nemzetközi kapcsolataikat, önállóan gazdálkodhatnak és maguk választhatják ki képviselőjelöltjeiket. Minden kérdésben konszenzusra kell jutnia a platformoknak, mert lehetetlen lesz egymást leszavazni, és ez a legalsóbb szintekig érvényes lesz. Vita esetén az ún. egyeztető bizottságokra hárul majd a döntés. Az alapszervezetekben az elnöki tisztséget a jelenlegi pártok helyi elnökei éves rotációban töltenék be. A tervek szerint a szövetségi párt alelnökei a jelenlegi pártelnökök lesznek. Kizárólag a központi elnök személyében kell a platformoknak megegyezni. Mészáros szerint az MKDM jogászai nem vettek részt az alapszabály kidolgozásában, de minden alkalommal véleményezték azt, és a felhívásukban is erre a tervezetre hivatkoztak. Végül Mészáros értetlenségének ad hangot, amiért a saját pártjából támadják őt és az egyesítés párti szárnyat. Az ellenzők (az MPP szűkebb vezetéséből is néhányan) kizárólag a polgári értékrendet helyezik előtérbe, de a jelenlegi helyzetben a magyarok érdekképviselete fontosabb, vélekedik Mészáros. Az alapszabályt pedig szerinte úgy dolgozták ki, hogy az MPP érdekei se csorbuljanak. (Polgári és magyar érdek, 1998. április 09., 83.szám)
Április 18-ára Gútára hívja össze az MKDM a közgyűlését, amelynek feladata elfogadni a Magyar Koalíció Pártjának alapszabályát, és felkészülni a másik két párt befogadására. Bugár Béla (MKDM) szerint az idő szűkössége miatt kell összehívni a közgyűlést. Szerinte ez kockázatos lépés hisz az MKDM lényegében megszünteti önmagát. Bugár kijelentette, az MPP már beleegyezet, hogy az MKDM transzformálja a többieket, viszont az Együttélés az április 10-ei maratoni tárgyalások után sem nyilatkozott. Elmondta, hogy a legkényesebb feladat a szövetségi párt döntési mechanizmusainak megalkotása volt, végül abban egyeztek meg, hogy csak a három platform konszenzusával hozhatóak döntések. (Lépett az MKDM, 1998. április 16., 87. szám)
Duray Miklós (Együttélés) nehezményezi, hogy az MKDM közgyűlést hív össze, mivel a koalíciós tárgyalásokon nem született döntés arról, hogy a három párt közül melyik lesz a befogadó. Az Együttélés arra kéri az MKDM-et, hogy többször már ne állítsa koalíciós partnereit kész helyzet elé. Duray szerint az MKDM egy félkész alapszabályt fog elfogadni, mivel a kidolgozásához még legalább egyhetes intenzív egyeztetésre van szükség. (Duray felháborodott, 1998. április 16., 87. szám)
Az MKDM sajnálja, hogy az Együttélés távolmaradása miatt elmaradt a koalíciós egyeztetés. (Nem tanácskoztak, 1998. április 16., 87. szám)
Az Együttélés távolmaradása miatt újra elmaradt a koalíciós egyeztetés. Bugár Béla (MKDM) nem érti, miért kifogásolja az Együttélés az MKDM hétvégi közgyűlését. Bugár szerint az MKDM „csupán megteszi az első lépést”, de nem hozza létre az új szövetségi pártot. (Újra elmaradt az ülés, 1998. április 17., 88. szám)
Bugár Béla (MKDM) a pártja közgyűlése előtt kijelenti: „Támogatottságunk nagyobb két partnerünkénél, de a pártérdekek fölé helyezzük a magyarság érdekeit.” (Meddig lesz MKDM?, 1998. április 18., 89. szám)
Pásztor István (Együttélés) kilépett az MKDM frakciójából. Pásztor azét volt az MKDM frakciójának a tagja, hogy a klubnak meglegyen a törvény által előírt minimális nyolc képviselője. Ha minden így marad, megszűnik az MKDM frakciója, de várhatóan erre mégsem kerül sor, mert A. Nagy László (MPP), aki eddig az Együttélés frakciójának volt a tagja, átül az MKDM frakciójába. (Folyik a pozícióharc, 1998. április 18., 89. szám)
Az MKDM országos közgyűlése Galántán április 18-án elfogadta a szövetségi párt még nem véglegesített alapszabályát, és ezzel megtette az első lépést a közös párt létrehozása felé. Terveik szerint a választójogi törvény módosítása után hívják össze az alakuló közgyűlést, amikor a másik két párt beléphet a szövetségi pártba. A közgyűlésen hivatalos minőségében jelen volt Rózsa Ernő (Együttélés), aki kifejezte reményét, hogy tisztázódnak az ellentétek a Magyar Koalíción belül. A szintén a helyszínen tartózkodó A. Nagy László (MPP) pedig kijelentette, támogatja, hogy a kereszténydemokraták legyenek a befogadók. Az MPP elnöke közölte, hogy kilép az Együttélés parlamenti frakciójából, és átül az MKDM klubjába, hogy az ne szűnjön meg. (Az első lépés, 1998. április 20., 90. szám)
Az MKDM közgyűlése partnerei megnyugtatására egy politikai nyilatkozatot fogadott el, amelyben kifejti, hogy a szövetségi párt első kongresszusáig nem hozza létre a párt szerveit, és nem hozza létre a másik két pártot megillető platformokat sem. Konkrétan a nemzeti-liberális (Együttélés) és a polgári (MPP) platformokról van szó. A nyilatkozat leszögezi: „A szövetségi párt megalakulása időpontjának, annak első kongresszusát tekintjük, amelyen három egyenrangú politikai szubjektum egyesül az új pártba úgy, hogy jogutódjává válik mindhárom jelenlegi mozgalomnak illetve pártnak.” (Politikai nyilatkozat, 1998. április 20., 90. szám)
Az MPP Országos Választmányának április 18-ai nyilatkozatában azt írja: „A három magyar párt elindult az egyesülés útján. Politikai realitásnak tekintjük, hogy az MKDM elfogadta a Magyar Koalíció Pártja közösen kidolgozott alapszabályát, s konstruktív partnerként részt veszünk a szövetségi párt létrehozásában.” Továbbá az MPP sürgeti a pártok közti tárgyalások folytatását, és felajánlja, hogy közvetít az Együttélés és az MKDM között. (Mielőbbi folytatást, 1998. április 20., 90. szám)
Az MKDM országos közgyűlésének napján az Együttélés Érsekújvárott járási közgyűlést tartott, ahol megjelent Duray Miklós elnök (Együttélés) és Duka Zólyomi Árpád alelnök (Együttélés) is. A járási közgyűlés kiadott egy határozatot mely, az alábbi kijelentéseket tartalmazta: „Mivel a szlovák parlamentben a három magyar párt közül az Együttélésnek van a legerősebb parlamenti képviselete, s mivel mozgalmunk volt a pártfúzió legkorábbi és legerősebb szorgalmazója, úgy gondoljuk, hogy a legfelkészültebbek vagyunk a befogadó párt feladatkörének betöltésére. Ha az Együttélésnek nem sikerül befogadó párttá válnia, követeljük a legutóbbi választási eredmények alapján az arányos képviseletet a szövetségi párt országos és járási vezetésében, valamint a parlamenti választások jelölőlistáján.” (A paritás helytelen, 1998. április 20., 90. szám)
Duray Miklós (Együttélés) az április 21-ére összehívott koalíciós tanács ülése előtt elmondta, hogy a tárgyalásokat ott kell folytatni ahol április 10-én abbahagyták, tekintet nélkül arra, hogy közben az MKDM közgyűlése elfogadta a szövetségi párt közösen kidolgozott alapszabályát, és, hogy az MPP támogatásáról biztosította az MKDM-et. Ugyanakkor fontos lépésnek tartja az MKDM választmányának döntését, mert idáig a kereszténydemokraták nem voltak a szövetségi párt hívei. Ami a képviselőállítás módját illeti, az Együttélés szilárd álláspontja, hogy az erőviszonyok meghatározásánál az 1994-es parlamenti és önkormányzati választások eredményéből kell kiindulni, nem pedig az 1998-as közvélemény kutatásokból. Bugár Béla erre reagálva azt nyilatkozta, hogy, ha az Együttélés ragaszkodik ehhez az álláspontjához, akkor nem lesz egység, ugyanis négy év alatt nagyot változott a helyzet, az Együttélés sok hibát követett el, és nagyot esett a népszerűsége. Bugár közölte, hogy a hét végéig várnak a párt bejegyzésével, mert még így is lesz elég idő az új választási törvény elfogadása előtt bejegyeztetni. (Kemény lesz ez a hét, 1998. április 21., 91. szám)
Az Együttélés két óra elteltével, elfoglaltságra hivatkozva felállt a tárgyalóasztaltól. A tárgyaláson mindenesetre kiderült, hogy az Együttélés kifogásolja az országos elnök választásának módját. Az alapszabály jelenlegi formája szerint a platformok javaslatai alapján a közgyűlés választaná meg az elnököt, de az Együttélés azt szeretné, ha az alsó szintek rotációs elvéhez hasonlóan, az országos elnök személye is előre meghatározott időszakonként változna. „Egyetlen párt sem zsarolhatja, s nem állíthatja kész tények elé szövetségeseit” – jelentette ki az Együttélés elnöke, utalva arra, hogy szerinte az MKDM részéről tisztességtelen lépés volt egyeztetés nélkül megkezdeni a szövetségi párt létrehozását. Továbbá leszögezte, hogy az MKDM által elfogadott alapszabály, jelenlegi állapotában törvénysértő elemeket is tartalmaz. Duray Miklós (Együttélés) kijelentette, hogy nem kívánja jelöltetni magát elnöknek. (Ma folytatják az egyeztetést, 1998. április 22., 92. szám)
Április 22-én négyórás tárgyalás után a három párt képviselője megállapodott a szövetségi párt létrehozásának alapelveiről. Az Együttélés és az MPP elfogadja, hogy az MKDM lesz a befogadó párt. Az MKDM és az MPP nem állít jelöltet az országos elnöki tisztségre, így ezt a posztot az Együttélés jelöltje fogja betölteni. A tervek szerint az elnök egy évig töltené be a tisztségét, egy év után felülvizsgálnák a Magyar Koalíció Pártjának alapszabályát, és új elnököt választanának. A. Nagy László (MPP) úgy nyilatkozott, hogy még aznap kiderül ki lesz az új országos elnök, de ezt Duray (Együttélés) cáfolta. Az Új Szó információi szerint az a személy, aki mindhárom pártnak megfelelne, nem fogadta el a felkérést. A megegyezés értelmében a Képviselői Tanács (nem azonos a parlamenti frakcióval) elnökét az MPP fogja jelölni. (Megállapodtak!, 1998. április 23., 93. szám)
Gyurovszky László (MPP) szerint április 22-ei tárgyaláson az MPP-nek volt köszönhető, hogy a helyzet nem éleződött ki. Az MPP alelnöke megerősítette, hogy a szövetségi párt elnökét az Együttélés fogja adni. Gyurovszky szerint, ha eddig egyáltalán volt radikális szárny az MK-n belül, az most vissza fog szorulni. Bugár Béla (MKDM) hangsúlyozta, hogy az általa vezetett mozgalom immár másodszor tett engedményt a tárgyalások során, pedig szerinte a két legnépszerűbb szlovákiai magyar politikus az MKDM tagja. A kereszténydemokraták elnöke a tárgyalásról még annyit árult el, hogy az Együttélés először ahhoz ragaszkodott, hogy ők legyenek az integráló párt, de amikor kiderült, hogy az Együttélés jelölheti az elnököt, azonnal lemondtak eredeti követelésükről. Időközben az Együttélés intéző bizottsága abban állapodott meg, hogy a párt hat alelnökét jelöli a szövetségi párt élére, közülük az lesz az elnök, akit a másik két párt is el tud fogadni. (Kit választanak ki?, 1998. április 24., 94. szám)
Április 24-én újra összeült a Magyar Koalíció tanácsa, ahol az előzetes várakozásokkal ellentétben nem tárgyaltak az elnökjelöltekről. Az Új Szó tudósítása szerint az Együttélés tisztázni akarta az elnök, alelnökök és a platformvezetők személyére vonatkozó szabályokat. Az április 22-ei megállapodás szerint a három platformvezető közül kerülne ki a pártelnök illetve a két alelnök. Ebbe az Együttélés nem megy bele, és azzal vádolta a másik két pártot, hogy megváltoztatták a korábbi egyezséget. Bugár Béla (MKDM) figyelmeztetett, hogy a vitatott rész éppen Duka-Zólyomi Árpád (Együttélés) javaslatára került az alapszabályba. Bugár szerint valaki az Együttélésben nem képes elviselni, hogy funkció nélkül marad, valamint megvádolta Duray Miklóst (Együttélés) és Kvarda Józsefet (Együttélés), hogy a korábbi megállapodásokat sorra megkérdőjelezik. Bugár nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a szövetségi párt mégsem jön léte. Duray úgy nyilatkozott, hogy azért nem született döntés, mert az Együttélés tiszta működőképes alapszabályt szeretne, a másik két párt, érhetetlen okokból, ezzel nem ért egyet. (Tiszavirág-egyezség , 1998. április 25., 95. szám)
Bugár Béla (MKDM) a vele készült interjúban elmondja, hogy ha valaki rosszindulatú, tekintheti úgy, hogy az MKDM az erő pozíciójából cselekedett, mikor egyeztetés nélkül kezdte el a szövetségi párt megalapítását, viszont szerinte azóta kiderült, hogy egyesek csak az időt húzzák. Bugár szerint azért mondtak le az elnöki pozícióról, mert úgy látták az Együttélésnek a pozícióhoz jutás a legfontosabb, ezzel szemben az MKDM-nek a mihamarabbi megegyezés. A kereszténydemokraták elnöke azzal vádolja az Együttélést, hogy zsarolással próbálja a lehető legtöbb pozíciót megszerezni, és, hogy ez főként 2-3 ember személyes ambíciója. Az Együttélés tagsága szerinte erről mit sem tud. Bugár szerint az Együttélés nem fog kimaradni a szövetségi pártból, viszont ha minden kötél szakad, az MKDM az MPP-vel alakítja meg az új pártot. Bugár elismeri, hogy 1994-ben Duray Miklós (Együttélés) kezdeményezte az uniót, de konkrét lépésre azóta sem szánta el magát. Eddig azzal vádolták az MKDM-et, hogy fékezi az együttműködést, most meg az a baj, hogy megtette az első lépést. (Ki mérgezi a légkört?, 1998. április 27., 96. szám)
Duka Zólyomi Árpád (Együttélés) érvelése szerint azért szükséges módosítani az alapszabályt, mert a jelenlegi megegyezés szerint a szövetségi párt elnökét az Együttélés jelöli, de ugyan ennek a személynek kellene vezetni az Együttélés platformját is. Viszont míg az elnök személyét mindhárom pártnak el kell fogadnia, a platform vezetőjét az Együttélés önállóan szeretné megválasztani. Egyáltalán nem biztos, hogy a szövetségi párt elnöke megfelelő lenne a platform vezetőjének is. Ezért az Együttélés azt javasolja, egy szövetségi elnök legyen, és három alelnök (az egyes platformok vezetői). Az MKDM és az MPP elutasítja az eddigi 1+2 helyett javasolt 1+3-as megoldást, mert így az Együttélés két tisztséget is megszerezne, míg a többi párt, csak egyet-egyet. (Két alelnök helyett hármat, 1998. április 29., 98. szám)
Duray Miklós (Együttélés) a vele készült interjúban a személyi kérdésekről kialakult vitával kapcsolatban elmondja, hogy amikor 1992-ben megfogalmazták az egységes párt szükségességét, ő már akkor tudta, hogy nem lehet ennek a pártnak az elnöke. Viszont abba senki sem szólhat bele, hogy az Együttélés által alkotott frakciónak ki lesz a vezetője. Duray úgy látja, hogy Bugár Béla (MKDM) igyekszik olyan helyzetet teremteni, hogy ne jöjjön létre a szövetségi párt, de továbbra is lát esélyt a megállapodásra. Duray annak a félelmének ad hangot, hogy az új párt Bugár terrorja alatt fog működni, mert az utóbbi időben Bugár úgy viselkedik mintha Mečiar legjobb tanítványa lenne. Az Együttélés elnöke az alapszabály-tervezetet „visszataszítónak” nevezi, melynek legnagyobb hibája, hogy csak a platformokon keresztül érvényesíthetik a tagok a jogaikat és ez majd nagyban akadályozza az alulról építkezést. Továbbá manipulálni lehet a tagfelvételt és a két platform leszavazhatja a harmadikat. Duray szerint az alapszabály módosítása a tárgyalások folytatásának feltétele. (Lóhátról nem lehet tárgyalni, 1998. április 29., 98. szám)
Április 29-én az MKDM hivatalosan is kérvényezte a belügyminisztériumban a Magyar Koalíció Pártja nevű szövetségi párt bejegyzését. Módosításokra az alakuló közgyűlésen lesz még mód. Csáky Pál (MKDM) szerint a közgyűlésen az alelnökök számáról is tárgyalhatnak. Csáky megígérte, hogy rugalmasak lesznek ebben a kérdésben, de ők is hasonló rugalmasságot várnak más kérdésekben. Szerinte az elnök szerepe „szimbolikus” lesz, „első lesz az egyenlők” közt. (Kérték a bejegyzést, 1998. április 30., 99. szám)
Április 30-án újra nyugodt légkörben folytak a tárgyalások a három párt képviselői között. A pártok nem vetették fel a vezetők megválasztásával kapcsolatos kérdéseket. A belügyminisztériumba beküldött alapszabályban egy elnök és két alelnök szerepel. Csáky Pál (MKDM) tájékoztatása szerint a választási lista összeállítása után újratárgyalják a kérdést. A választási lista összeállításával kapcsolatban sincs teljes egyetértés a felek között, hisz van, aki az 1994-es választások eredményéből, és van, aki az elmúlt három és fél év közvélemény kutatásainak a megállapításaiból indulna ki. (Végre lezárult a koalíciós vita, 1998. május 02., 100. szám)
Az egyeztető tanácskozáson a felek elfogadtak egy nyilatkozatot, amelynek a legfontosabb mondatai: „ A Magyar Koalíció Tanácsa lezártnak tekinti az eddigi nyilvános vitákat és azoktól a jövőben tartózkodik. Célunk a politikai megegyezés, amelynek a szlovákiai magyarok érdekeit kell szolgálnia.” (Tisztázták a szabályokat, 1998. május 02., 100. szám)
A. Nagy László (MPP) a vele készült beszélgetésben kijelenti, hogy az 1994-es választások előtt rosszabb volt a helyzet a koalíción belül, mint 1998-ban. A folyamatban lévő tárgyalásokat sokkal konstruktívabbnak tartja. Olyan „politikai szerkezet” létrehozása a cél, ami nem állítja válaszút elé a szlovákiai magyar választót, úgy, mint 1992-ben, amikor az Együttélés és az MKDM „kiszorította” az MPP-t a koalícióból. Ennek köszönhetően 1992-ben hajszál híján nem lett a magyaroknak parlamenti képviseletük. A. Nagy azt állítja, hogy az évekkel ezelőtti Együttélés, és MKDM már nem az a párt, aki egykoron volt: „Megváltozott a gondolkodásuk, stratégiájuk. Ma már ők is azt vallják, hogy kormánypozícióból lehet a legjobban védeni a szlovákiai magyarok érdekeit. Még ’94-ben is elképzelhetetlen volt, hogy kimondják ezt. Megváltozott a pártok helyzete is. Az Együttélés volt korábban a legerősebb magyar politikai erő, az MKDM középpárt volt, míg mi voltunk a legkisebbek. Most az MKDM a legerősebb, az Együttélés középpárt, támogatottsága egyre csökken. Megváltoztak kapcsolataink a szlovák politikai közélettel is, hiszen a szlovákiai magyar politika felnőtté, éretté vált, nem lehet minket figyelmen kívül hagyni.” A beszélgetésben szóba kerül, hogy az Együttélés és az MKDM is három MPP-s jelölttel kalkulál a reálisan megszerezhető 17 képviselői helyből. Konkrétan mindkét párt a 9-5-3-as felosztásban gondolkodik, csak az Együttélés szerint nekik járna a kilenc hely, míg az MKDM szerint meg nekik. Az MPP elnöke az 1994-es koalíciós megállapodást értékelve kiemeli, hogy a számokból kitűnik (az 1992-es és 1994-es választási eredményeket összehasonlítva), hogy az MPP közel 3%-ot hozott a Magyar Koalíciónak, de csak egy képviselőhelyet kapott, pedig arányaiban 4 hely járt volna neki. Kárpótlásként az 1998-as választásokon 4 képviselői helyre tartanának igényt a reálisan megszerezhető tartományban. A. Nagy még kifejti, hogy abban az MKDM-mel értenek egyet, hogy nem az 1994-es választási eredményekből kell kiindulni. „Mindhárom pártnak tényleges társadalmi súlyának megfelelő szerepet kell kapnia a listán.” (Négy képviselőt szeretnénk, 1998. május 13., 108. szám)
A koalíciós tárgyalások május 18-ai fordulóján nem született megegyezés. Az MKDM a parlamenti választások jelöltállításával kapcsolatban kitartott amellett, hogy az MKDM 8, az Együttélés 7, az MPP 4 helyet kapjon a lista elején, és hogy az előzetes megállapodással ellentétben ne az Együttélés adja a szövetségi párt elnökét, hanem az MKP alakuló kongresszusán a platformok jelöltjei közül válasszák azt meg. Az MPP javaslata 9-7-4 plusz együttéléses elnök. Az Együttélés ajánlata: 8-8-4 és ők adják az elnököt. (Ma újabb egyeztetés, 1998. május 19., 113. szám)
A Magyar Koalíció Tanácsának május 19-ei ülése is eredménytelenül végződött. A feleknek a szövetségi szerződéstervezetről kellett volna tárgyalniuk, de az Együttélés mindenek előtt szeretne megegyezni a listaállítás arányaiban. Bugár Béla (MKDM) nyilatkozata szerint Duray Miklós (Együttélés) néhány napja kijelentette, hogy az Együttélés nem tart igényt az elnöki posztra, ha az elosztási arány 8-8-3 lesz. Az MKDM ezután javasolta a 8-7-4-es arányt, az elnököt pedig a közgyűlés választaná. Bugár szerint a választók már türelmetlenek, és a szerződést mihamarabb le kell zárni. (Fogytán a türelem, 1998. május 20., 114 szám)
A szlovák parlament május 20-án lényegesebb változtatatás nélkül elfogadta a választójogi törvény módosítását. (Törvényerőre emelt diktatúra, 1998. május 21.,115. szám) A kormánypárt igényeire szabott törvény értelmében a pártoknak, függetlenül attól, hogy egyedül, koalícióban, vagy egymás listáján indulnak, mindenképpen el kell érniük az 5%-os küszöböt. Tehát a három magyar pártnak „sima” koalíció esetén 15%-ra lett volna szüksége a parlamentbe jutáshoz.
Megállapodás továbbra sem született. Gyurovszky László (MPP) szerint kiderült, hogy az Együttélés tárgyalóbizottságának, pártjuk országos tanácsának hétvégi üléséig nincs mandátuma a listaállítás arányairól tárgyalni. Az Együttélés a szövetségi szerződésről sem hajlandó tárgyalni, valamint továbbra is kitart a 8-8-4-es felosztás mellett és magának kéri az elnöki tisztséget. Az MKDM és az MPP javaslatai: 9 hely az MKDM-nek, 7 hely és az elnök az Együttélésnek, és 4 hely az MPP-nek, vagy 8-7-4 és az elnököt szabad versenyben választják. Harmadik változat a 8-8-4, azzal a kikötéssel, hogy az MKDM összes jelöltje az első 17-ben lesz. (Szemfényvesztő időhúzás, 1998. május 21., 115. szám)
Deákiban május 24-én került sor az Együttélés Országos Tanácsának ülésére. Duray Miklós (Együttélés) kifejtette, hogy véleménye szerint a szövetségi párt alapszabálya túlságosan bonyolult, a szavazási mechanizmusok nem egységesek, és egy ilyen alapszabály a működőképesség határára sodorhatja a szervezetet. Az országos elnökség többfordulós szavazáson az alelnökök közül Duka Zólyomi Árpádot (Együttélés) választotta a szövetségi párt elnökjelöltjévé. (Duka Zólyomi az elnökjelölt, 1998. május 25., 118. szám)
Duka Zólyomi Árpád (Együttélés) a vele készült interjúban elmondta, hogy még nem tekinti magát az MKP elnökének. A folyamatban lévő tárgyalásokkal kapcsolatban kijelentette, hogy az Együttélés számára csak az MKDM-mel egyenlő arányú képviselőjelölt fogadható el, az MPP-nek pedig ennek a fele jutna, tehát ez a húszas névsorban 8-8-4 arányú leosztást jelentene, és az előzetes megállapodások szerint az elnököt is az Együttélés jelölné. Duka Zólyomi megjegyzi, hogy álláspontjuk a tárgyalásokon még változhat. Az Együttélés VI. Országos Kongresszusát június 13-ára hívták össze. Ezen a kongresszuson megválasztják a szövetségi párt egyesülő kongresszusára a százhúsz küldöttet. Az Együttélést csak akkor oszlatják fel, ha a három párt az egyesülő kongresszuson valóban egybeolvad, és a belügyminisztérium bejegyzi az új pártot. (Működőképes párt kell, 1998. május 26., 119. szám)
A koalíciós tanács május 25-ei ülésén az Együttélés a következő listaállítási javaslattal rukkolt elő: az első húszban 8 képviselője legyen az MKDM-nek, 8 az Együttélésnek plusz az elnök, és négy az MPP-nek, de mindezt úgy, hogy az első tizenhétben 7-7-3 legyen a megoszlás. Az MPP és az MKDM nem fogadta el ezt a javaslatot. Gyurovszky László (MPP) szerint lehetséges, hogy az Együttélés egyedül akar indulni a választásokon. Bugár Béla (MKDM) pedig azt mondta, hogy „az Együttélés már a szlovákiai magyar választók bizalmával játszik.” (Duray berekesztette az ülést, 1998. május 26., 119. szám)
A belügyminisztérium május 22-én bejegyezte az MKP alapszabályát, ami azt jelenti, hogy az MKDM önálló pártként megszűnik, ezentúl MKP-ként működik tovább. A két partnerpárt az alakuló kongresszusig önállóan működik. Mivel Szlovákiában bármi megtörténhet, biztos, ami biztos, tízezernél több támogató aláírást kívánnak összegyűjteni. (MKDM helyett MKP, 1998. május 28., 121. szám)
Ha a május 29-ei koalíciós egyeztetésen nem születik megegyezés az Együttéléssel, akkor az MKDM és az MPP befejezi a jelöltállításról folyó tárgyalásokat és aláírja a koalíciós szerződést, amelyhez, ha akar, a későbbiekben csatlakozhat az Együttélés is – jelentette ki Gyurovszky László (MPP). Megjegyezte július 19-ig, le kell adni a választási listákat. Az MPP június 13-ra hívta össze a közgyűlését Galántára[3]. (Három közgyűlés lesz, 1998. május 29., 122. szám)
A május 29-ei megbeszélésen Bugár Béla (MKDM) beszámolója szerint megszületett az egyezség a képviselői helyek elosztásáról. Az első húsz helyen a 8 (MKDM), 8 (Együttélés), 4 (MPP) felosztás fog érvényesülni. Ezen belül az első tíz helyen és a második tízben is 4-4-2 lesz a kulcs, azzal, hogy mindkét tízes esetében az MKDM jelöltje lesz az első helyen. A szövetségi elnököt, az érvényben lévő megállapodást megváltoztatva a három párt jelöltjéből, két fordulóban az alakuló közgyűlés választja meg. (Végre: elvi megállapodás, 1998. május 30., 123. szám)
A június 4-ei egyeztetés után Duka Zólyomi Árpád (Együttélés) elmondta, hogy a lista második tíz helyének pontos elosztásáról nem sikerült megegyezni, az még a következő héten tisztázásra vár. Az Új Szó értesülése szerint a 11.-17. helyek elosztása körül alakult ki vita, ugyanis ezek azok a helyek ahonnan még nagy eséllyel be lehet jutni a parlamentbe. A szövetségi párt alakuló közgyűlésének időpontjában viszont sikerült megállapodni. A felek június 21-én tartják a kongresszust. A megfelelő helyszínt még keresik. (Június 21-én alakul meg a szövetségi párt, 1998. június 05., 128. szám)
A Magyar Polgári Párt Országos Választmánya június 6-án, Léván ülésezett. A küldöttek jóváhagyták a választási lista első helyein induló jelöltek névsorát: A. Nagy László elnök, Mészáros Lajos elnökségi tag, Gyurovszky László alelnök, Berényi József politikai titkár, Petőcz Kálmán alelnök. Az MPP 6. és egyben utolsó kongresszusát végül is június 21-én[4] tartják Galántán, egy időben az MKP alakuló közgyűlésével. Ezen felül A. Nagy László elárulta, hogy az MPP kitart azon álláspontja mellett, hogy a lista első 17 helyén a 8-6-3-as elosztás érvényesüljön. (Döntöttek a jelöltjeikről, 1998. június 08., 130. szám)
Az MKDM június 12-én sajtóközleményben tudatta, hogy mivel az MPP és az Együttélés nem tud megegyezni a választási jelöltek listájáról, az MKDM kétoldalú tárgyalásokat kezdeményezett. Először az Együttéléssel tárgyaltak, és olyan megállapodás született a két fél között, hogy az MKDM és az Együttélés egy közös platformot hoz létre keresztény-konzervatív-népi platform néven. Majd közösen kezdeményezni fogják az alapszabály módosítását, különös tekintettel az egyes platformok képviselői arányának megváltoztatására. (Ketten alakítottak platformot, máris módosul az alapszabály, 1998. június 13., 135. szám)
„Az Együttélés és az MKDM egyezsége a három hónapos tárgyalások eredményeinek teljes felrúgása” – nyilatkozta Gyurovszky László (MPP). Gyurovszky reméli, hogy ez a hirtelen háttér-megállapodás, amit az MKDM és Együttélés kötött, nem végleges. Az MPP alelnöke szerint mindezek ellenére kizárt, hogy az MPP ne vegyen részt a szövetségi párt megalakításában. Bugár Béla (MKDM) szerint azét volt szükség a kétoldalú megállapodásra, mert az Együttélés és az MPP között teljesen bemerevedtek a képviselő listáról folytatott tárgyalások. Az MKDM elnöke szerint a közös platform előnye, hogy az MKDM és az Együttélés között tapasztalható feszültségeket hatékonyabban lehet majd kezelni. Bugár nézete szerint az MPP-nek nem kell tartania attól, hogy súlytalanná válik a szövetségi pártban. (Elfogadhatatlan sötét folyosó, 1998. június 15., 136. szám)
Az Együttélés közgyűlése június 13-án elfogadta az MKP-ba való integrálódást. Az Együttélés utolsó közgyűlésén a küldöttek ellenszavazat nélkül jóváhagyták, hogy az MKP-ben az Együttélés közös platformot alakítson az MKDM-mel. Továbbá jóváhagyták a Popély Gyula által vezetett, politikai tevékenységet nem folytató Magyar Néppárt beolvadását az Együttélésbe. (Két platform az MKP-ban, 1998. június 15., 136. szám)
Duray Miklós (Együttélés) úgy látja, hogy az MKDM-mel kialakított közös platform nagyon fontos lépés volt, ami biztosítani fogja az MKP működőképességét. Hisz ezzel elhárult a bármelyik két platform harmadik elleni szövetségkötésének állandó veszélye. A platformok vétójogának megvonásával pedig megelőzhető a parttalan egyeztetések kialakulása, ami hatékonyabb működést fog eredményezni. Az Együttélés elnöke mindezek mellett azt is kiemelte, hogy az alapszabály módosításai között az is szerepel, hogy a nagyobb platform önkényesen ne szüntethesse meg a kisebbet. (Megoldódtak a problémák, 1998. június 17., 138. szám)
Az MKDM az Együttéléssel kötött külön egyességével, az Együttélés és az MPP között a választási lista első 17 helyén elfoglalt pozíciókért dúló vitát kívánta lezárni- jelentette ki Bugár Béla (MKDM). Bugár állítása szerint az MPP kész volt az MKDM rovására megegyezni az Együttéléssel. Ebben a helyzetben ajánlotta fel az Együttélés a közös frakció lehetőségét az MKDM-nek, amit Bugár „történelmi cselekedetnek” tart. Bár az MKDM elnöke annak a félelmének is hangot adott, hogy a közös platform okán mozgalma elvesztheti saját arculatát. Bugár visszautasította azt a vádat, hogy az MPP háta mögött már a tisztségek betöltéséről is döntöttek volna, viszont azt elismerte, hogy a megegyezés része egy alelnöki poszt létrehozása, amit az Együttélésnek ajánlanak fel. (Bugár az egyezségről, 1998. június 18., 139. szám)
A. Nagy László (MPP) a vele készült beszélgetésben arra hívja fel a közvélemény figyelmét, hogy rendkívüli dolog történt a szövetségi párt létrehozásának véghajrájában. Úgy hozott döntést a két koalíciós partnerük, hogy őket nem kérdezték meg. Ez A. Nagy szerint példa nélküli eset a Magyar Koalíció működésében, ahol eddig minden döntést közösen hoztak. Az MKDM és Együttélés közös platformalakításának az lesz a következménye, hogy az MKP-ban kizárólag egy ideológia lesz domináns, mégpedig a kereszténykonzervatív-népi irányzat, pedig idáig sikeresen megfért többféle irányzat is a koalícióban. Az MPP elnöke rámutatott, hogy a két partnerük egymással kötött megegyezésének értelmében 80:20 arányban (a kereszténykonzervatív-népi platform javára) lesznek elosztva a helyek a döntéshozó szervekben. Ebből következik, hogy a polgári-liberális platform mindenben leszavazható lesz. A jelöltlista első 17 helyéből is csak kettő jut az MPP-nek, pedig az még a 80:20 aránytól is kevesebb, nem is beszélve a párt valós támogatottságról. A. Nagy szerint az MKDM-nek és az Együttélésnek engednie kell, és a szövetségi pártban is teret kell biztosítani a világnézeti szabadságnak. Elképzelhetetlen, hogy minden fontos helyre csak MKDM-es és Együttéléses tisztségviselők kerüljenek. A pártelnök szerint ebben a felállásban: „Erőteljesen megjelenhet a politikai radikalizálódás, illetve a hegemonizmus és a magyarság elveszítheti az esélyt, hogy a választások után magyar politikai erő lépjen a kormányba.” Duray Miklós azon véleményével szemben, miszerint az eredeti formában működésképtelen lett volna a párt, A. Nagy azt hozta fel, hogy a Magyar Koalíció négy évig példamutatóan működött, a konszenzusos döntéshozatali mechanizmusaival együtt. Bugár Béla azon vádját, hogy az MPP belső harca miatt volt kénytelen az MKDM megegyezni az Együttéléssel, csak utólagos magyarázkodásnak tartja. A. Nagy szerint az egész tárgyalási folyamat a képviselőállítás egy részletkérdésén bukott meg. Az MPP ragaszkodott ahhoz, hogy valós súlyának megfelelő számú képviselőt juttathasson a parlamentbe. A másik két párt ezt megakadályozta, sőt, tovább mentek, és az összes egyezséget felborították. Megváltoztatták a döntési mechanizmusokat, az eszmei irányultságot és a belső felépítést. Két nappal a szövetségi párt alakuló közgyűlése előtt A. Nagy úgy véli, ha nem sikerül a három pártnak megegyeznie, akkor eljátsszák a szlovákiai magyarság politikai esélyét. A. Nagy László kijelentette, hogy a szövetségi párt kongresszusa előtt megrendezett MPP kongresszuson lemond. (Demokratikus pártot akartunk, 1998. június 18., 139. szám)
Duray Miklós (Együttélés) nem érti A. Nagy László (MPP) lemondásának indokát, mert véleménye szerint a két platform egyesülése csak az MKDM-re és az Együttélésre tartozik. Elmondása szerint a június 12-ei koalíciós tanácson sem emelt az MPP kifogást a közös platform létrehozása ellen. (Szombaton lemond, 1998. június 18., 139. szám)
Duray Miklós (Együttélés) a vele készült beszélgetésben megjegyzi, hogy áprilisban az „MPP korifeusainak” sugallatára került sor az MKDM egyoldalú lépésére, mikor váratlanul befogadó párttá alakult. Akkor az Együttélés napirendre tért a történtek felett. „Most viszont létrehozunk egy ütőképes platformot, ha ebbe a platformba valaki nem akar belépni, a kialakulásába sem szólhat bele.” Továbbá kifejti, hogy a platformok egyesülésével és az alapszabály átalakításával sikerült elkerülni, hogy az RMDSZ-ével szinte azonos alapszabály lépjen érvénybe. Duray a romániai magyar RMDSZ alapdokumentumát a „magyar politizálás legrosszabb alapszabályának” tartja. Duray ismét kifejtette, hogy a platformok vétójoga, és az a szavazási mechanizmus, amely arra ösztönzött volna, hogy két platform mindig összefogjon a harmadik ellen, szétrobbantotta volna a pártot. Az Együttélés elnöke szerint balgaság arra összpontosítani, hogy az egyesülő pártoknak teljes mértékben megmaradjon az identitásuk. „A belépők értékrendjei létrehoznak egy új értéket, új identitást.” Valamint megszűnik a pártok közötti harc is. Duray szerint a Bugár Béla (MKDM) által javasolt 80:20 arányú erőmegoszlás alapja, hogy az Együttélés és az MKDM közösen 780-800 alapszervezettel rendelkezik, míg az MPP 200-al. Duray megnyugtatásként kijelenti:.” A néppártokban egyébként helye van a liberális, polgári értékeknek is.” (Pengeváltások után, 1998. június 19., 140. szám)
Bugár Béla (MKDM) a frakcióegyesítéssel kapcsolatban elmondta, már nagyon aggályos volt, hogy az MPP és az Együttélés hosszú időn keresztül nem tudott megegyezni a választási lista 16. helyéről. Valamint Bugár tudomására jutott, hogy az MPP a 16. helyért cserébe hajlandó lett volna megtámogatni az Együttélést az elnöki vagy egyéb poszt elnyerésében. De Bugár szerint az MPP azt is kijelentette, hogy ha nem lesz megegyezés, a platformja blokkolni fogja a párt munkáját. Emellett az MPP-ben belső harc is dúl. Mivel az MKDM erős szövetségi pártot akart, elfogadta az Együttélés frakcióegyesítési javaslatát. Bugár visszautasítja a vádat, hogy az MKDM és az Együttélés eltünteti az MPP-t a politikai színtérről. Hiszen az MPP tagjai minden testületbe 20 százalékos arányban bekerülnek. Csak a polgári platformnak nem lesz vétójoga, de az ENSZ-en kívül sehol sem létezik olyan, hogy valaki a 20 százalékával mindent meg tud vétózni. Bugár szerint az MPP-nek felajánlott 20 % az elmúlt három és fél év közvélemény kutatási eredményeiből következik. Az MKDM elnökének az a meglátása, hogy a platformok vétójogának megszüntetésével egy erős párt fog létrejönni. (Platformfogyatkozás, 1998. június 20., 141. szám)
Az MPP VI. és egyben utolsó kongresszusát június 20-án Dunaszerdahelyen rendezték. A küldöttek úgy döntöttek, hogy az MPP bizonyos feltételek mellett belép az MKP-ba. Az MPP a szövetségi párton belül megalakítja a polgári-liberális platformot. A közgyűlés megerősítette tisztségében A. Nagy László elnököt, Petőcz Kálmán alelnököt, Tóth Károly főtitkárt, illetve azokat a további vezetőségi tagokat, akik az Együttélés és az MKDM háttér-megállapodása miatt felajánlották lemondásukat. Gyurovszky László alelnök szerint a lemondásukat felajánlók politikai hibákat követtek el. A kongresszuson többen jelezték kilépésüket az MPP Országos Választmányából, amit azzal indokoltak, hogy helyén maradt az eddigi vezetőség. (A. Nagy elnök maradt, 1998. június 22., 142. szám)
Dunaszerdahelyen június 21-én létrejött a Magyar Koalíció Pártja. A pártnak két platformja lesz. A keresztény-konzervatív-népi platform, amelyet a volt Együttélés és MKDM alakított ki. Ez a platform 80 százalékban képviselteti magát a párt döntéshozó szerveiben. A maradék 20 százalék, a volt MPP által létrehozott polgári-liberális platform jelöltjeit illeti. A közgyűlésen Bugár Bélát (MKDM) választották meg az MKP elnökévé. Duray Miklós (Együttélés) tiszteletbeli elnök lett. Az általános elnökhelyettesi tisztséget Duka Zólyomi Árpád (Együttélés) kapta. A két platform elnöke: A. Nagy László (MPP) és Csáky Pál (MKDM) egyben elnökhelyettesi tisztséget is ellát. Az MKP-nak 6 alelnöke lesz: Harna István (Együttélés), Szigeti László (MKDM), Bauer Edit (Együttélés), Sárközy Klára (MKDM), Petőcz Kálmán (MPP) és Gyurovszky László (MPP). Az országos tanács elnökévé Farkas Pált (MKDM), az önkormányzati tanács elnökévé Kvarda Józsefet (Együttélés) választották. Az alkotmányjogi és törvényelőkészítő tanács elnöke Rózsa Ernő (Együttélés), a képviselői tanács elnöke pedig Bárdos Gyula (MKDM) lett. Ők tizenöten alkotják a párt elnökségét. Duka Zólyomi Árpád történelminek nevezte az egyesülést. Csáky Pál szerint nem csak a választójogi törvény módosítása miatt jött létre a párt, hanem a választói akarat is ezt diktálta. A. Nagy László szerint az egyesülés vitatható körülmények között jött létre, amit a mečiarizmus legyőzése iránti vágy kényszerített ki. A. Nagy elárulta, hogy az MPP öt feltétel teljesülése után kívánt volna egyesülni, amiből végül kettő és felet fogadott el a közgyűlés. Ezek konkrétan a platformok függetlenségének megerősítése, és hogy helyi szinten nem kell érvényesülnie a húszszázalékos aránynak. Duka Zólyomi kijelentette, a párt része szeretne lenni a következő demokratikus szlovák kormánynak, és nem tartotta kizártnak, hogy az MKP akár 20 képviselői helyet is megszerez. (Létrejött az MKP, 1998. június 22., 142. szám)
Bugár Béla az MKP újonnan megválasztott elnöke a közgyűlés után azt nyilatkozta: „Hosszú távra hoztuk létre az új pártot, s ha a feltételek megváltoznak, akkor sem engedhetjük meg, hogy újra véget nem érő számháború induljon több párt között. Meg fogjuk győzni a választót, hogy éppen erre az egyesült pártra van szüksége.” („Hosszú távra hoztuk létre az új pártot…”, 1998. június 22., 142. szám)
Köteles Szabolcs
Jegyzetek:
[1] František Gauliedert a DSZM parlamenti képviselőjét miután Mečiarral szemben kritikát fogalmazott meg, 1996-ban megfosztották parlamenti mandátumától, egy korábbi dátum nélküli lemondási nyilatkozatot felhasználva. (wikipedia.org)
[2] A szlovák ellenzék öt pártja Szlovák Demokratikus Koalíció (SZDK) néven egy választási (fantom) pártot hozott létre. Az SZDK elnökének Mikuláš Dzurinát választották, aki a választások után kormányfő lett.
[3] Azért június 13-ra akarta az MPP összehívni a közgyűlését, mert azon a napon szintén Galántára tervezték az Együttélés közgyűlését, és az MKP alakuló közgyűlését is. Végül csak az Együttélés tartotta meg június 13-án a közgyűlését, az MPP konferenciájára június 20-án, az MKP megalakulása pedig június 21-én került sor.
[4] Az MPP közgyűlését június 20-án, egy nappal az MKP megalakulása előtt tartották Dunaszerdahelyen.