Bugár Béla: Nem voltunk az emocionális politizálás hívei

Az alábbiakban Bugár Bélával az MKDM egykori elnökével készített  interjúnkat közöljük, amelyből kiderül keresztény-konzervatív politikusnak tartja-e még magát,  hogyan lett belőle az MKP első elnöke, sikeres projekt volt-e az MKP. Az interjút Köteles Szabolcs készítette.

Hogyan lehetne megvalósítani a szlovákiai magyar politikai egységet? Kell-e nekünk egység egyáltalán? Gyakran ragozott kérdések ezek manapság. A Kassai Magyarok Fóruma is szeretne a saját szerény eszközeivel hozzájárulni a sikeres útkereséshez. Ezért úgy döntöttünk megjelentetünk az oldalunkon egy tanulmányt az 1998-as szlovákiai magyar pártegyesülésről, majd három exkluzív interjút a korszak néhány vezető politikusával: Bugár Bélával (MKDM), Duray Miklóssal (Együttélés) és Petőcz Kálmánnal (MPP). Őket az egyesülés folyamatáról, a közös politizálás előnyeiről és hátrányairól kérdeztük. Az útkeresésen túl legyen ez a sorozat búcsú is attól a szlovákiai magyar politikus generációtól, akik segítették átvészelni a Mečiar előtti és utáni éveket. Egyben legyen ez köszönet politikusainknak, akik a hosszú évek során a globális és lokális erők kényszerében végül felőrlődtek. A sikereikből és a hibáikból is sokat tanulhatunk. (KMF)

Hogyan emlékszik vissza az 1998-as pártegyesülési folyamatra?

– Nem volt egyszerű. 98-ra már kialakult a három párt között valamiféle együttműködés, de arra senki sem gondolt, hogy ideológiailag különböző pártokat egyesíteni lehetne. Volt egyfajta negatív tapasztalat is, például az Együttéléssel. Nekik inkább bekebelezési elképzeléseik voltak. Nem bíztunk abban, hogy amiben megegyezünk, azt be is tartják. Azután mikor a tárgyalások olyannyira előrejutottak, hogy tudtuk, közös pártot fogunk létrehozni, az MKDM egyszerűen úgy döntött átnevezi magát Magyar Koalíció Pártjának, a másik két párt pedig ebbe a pártba egyesül úgy, hogy a közösen kitárgyalt alapszabály lép érvénybe.

Jól látom, hogy az MKDM-et a folyamat elején az MPP jobban támogatta, mint az Együttélés?

– Volt egyfajta ellenségeskedés elsősorban az Együttélés és az MPP között. Durayék nem felejtették el, hogy az MPP együttműködött a VPN-nel. Annak idején megakadályozták Duray némely elképzelését, és azt ő nem felejtette el. Tehát Nagy Laciék jobban megbíztak bennünk, mint az Együttélésben. Hajlandóak voltak az elképzelésünket keményen támogatni. Előtte is többször előfordult, hogy gyorsabban tudtunk megegyezni az MPP-vel, mint az Együttéléssel, például a 94-es komáromi nagygyűléskor is. Mi nem voltunk az emocionális politizálás hívei, mint az Együttélés.

Ehhez képest 9 nappal a pártegyesülés előtt történt egy egyezség az MKDM és az Együttélés között. Abban egyeztek meg, hogy három egyenrangú platform helyett, csak két platformja lesz a közös pártnak. A megállapodás része volt az is, hogy elveszik a platformok vétójogát.

– Hát mondjuk vétójogot nem kaphat a platform, mert akkor nem működik a párt. Azon is elég sokat vitatkoztunk, kell-e platformosodni. Leginkább én voltam az, aki azt mondta, legalább az elején legyenek platformok. Úgy gondoltam, hogy aki az egyik, másik, vagy harmadik pártban volt, ne érezze úgy, hogy most hirtelenjében kisebbségbe kerül, és bólogatni kell olyanoknak, akikkel eddig nem működött együtt. Igen, végül a kétplatformos megoldásban tudtunk megegyezni az Együttéléssel, ez tény. Annak viszont nem voltam soha a híve, hogy blokkolási lehetőséget kapjon bármelyik platform is, mert úgy nem lehet működő pártot csinálni.

Ez után a különalku után A. Nagy László felajánlotta a lemondását. Úgy tűnik, ez a megállapodás rosszul érintette az MPP-t.

– Érthető, de azt is el kell mondani, végül nekem lett igazam, mert a platformok nem is működtek. Rövid időn belül kiderült, hogy tudunk együttműködni. Azt viszont elmondanám, hogy az MKP-n belül is hamarabb tudtunk megegyezni a volt MPP-s kollégákkal, mint a volt Együttélésesekkel. Az Együttélésnél mindig voltak olyan elképzelések, amelyeket valaki erőszakkal akart keresztülnyomni.

Miért szűntek meg a platformok?

– Hát, valójában nemigen működtek, nem volt rájuk szükség. Mert a platformokat arra találtuk ki, hogy ha feszültség alakulna ki az egyes csoportok közt, akkor a platformon keresztül az megjelenhessen. A platform arra jó, hogy különvéleményt lehet megjeleníteni, és rákényszeríti a többieket, hogy tárgyaljanak a különvéleményről. Nincs blokkolási lehetőség, de tárgyalni kell. A 2007-es MKP-s választások után, amikor Csáky lett a pártelnök, és kezdték kinyomni azokat akik nem értettek a Palival egyet, akkor javasoltuk, hogy újra alakítsunk platformokat. Beterjesztettük az országos tanácsra, de kilőttek bennünket, és ezután döntöttünk úgy, hogy elmegyünk. Hiába volt igazunk több szakmai kérdésben is, lényegtelen volt. Az új vezetés meg akarta mutatni, hogy náluk van az erő.

Nem volt semmi feszültség a platformok megszüntetéséből?

– Nem. Azért nem, mert 1998-ban rögtön kormányba kerültünk, és mindenki el volt foglalva. Mindenki megkapta a maga ilyen-amolyan pozícióját, és a kormányzással törődött. Tehát valószínűleg ezért vesztették el a platformok a jelentőségüket. Mert így is, úgy is közösen kellett megoldanunk a problémákat. Én terjesztettem be a megszüntetésről a javaslatot, de előtte szokásomhoz híven megbeszéltem az érintettekkel. Megegyeztünk, nincs szükség a platformokra, megszüntetjük és kész. 

1998 után nem merült fel, hogy szétváljanak, és újra három párt legyen? 

– Nem.

Semmilyen módon?

– Soha. Senki nem jött azzal, hogy vissza kellene csinálni a pártokat.

Lett volna egységes magyar párt, ha nincs a mečiari választási törvényjavaslat?

– Nem lett volna egységes párt. Valószínűleg a három párt továbbra is koalícióban működött volna, addig, amíg nem lett volna veszélyben a 7%-os küszöb.

Történelmietlen kérdés, de megvolna még a három párt, ha akkor nem egyesülnek?

– Ezt nem tudom megmondani. Annyit tudok, hogy mi az MKDM-mel először az 1990-es választásokon vettünk részt. Akkor az Együttélés rátelepedett a Csemadokra, megjegyzem ma az MKP telepedett rá a Csemadokra. Szóval az Együttélés a Csemadokon keresztül mindenhol aratott. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom olyan 1,5-2% között mozgott, az Együttélés olyan 6%-on lehetett, és az MPP valahol olyan 2% körül. Azután ahogy dolgoztunk, csináltuk a politikát, ez fokozatosan megváltozott. Ha az MKDM 1998-ban külön indul, valószínűleg bejutott volna egyedül is, a másik két párt pedig nem. Kérdés, jó lett volna-e, ha bejutunk 5,5 %-kal, és a másik kettő nem jut be. Mert akkor sokkal kisebb erővel képviselhettük volna az érdekeinket a parlamentben. 

Hogyan lett ön a legnépszerűbb magyar politikus a szlovákok körében? Volt e mögött valamilyen tudatos stratégia?

– Nem. 1989 előtt, ha valaki nem a kommunista párton keresztül, akkor egyáltalán nem készült a politikára. 1986-87-ben a főmérnök felajánlotta nekem, hogy bár már elmúltam huszonöt, de ő kezeskedne értem, lépjek be a pártba. Mert, már akkor is elég nagy volt a szám. Tervezőmérnök voltam, amit megterveztünk azt lent, az úgynevezett üzemben mindig át tudtam vinni. Kezdtek egyre följebb nyomni, de elutasítottam a párttagságot. A főmérnök ma is a barátom. Kommunista volt, de 89-ben kiálltam mellette, előtte meg ő állt ki értem. Szóval, nem lehetett tudatosan politikai karriert építeni, ha csak valaki be nem lépett a kommunista pártba, vagy inkább valami másba. Azután 1989-ben belekerültünk egy folyamatba, volt egyfajta eufória, és minden azon múlott ki mennyit szándékozik a cél érdekében áldozni. A feleségem soha nem kérdezte meg, hogy a fizetésem nagy részét miért költöm utazásokra. Saját autóval, hoteleket fizetni, satöbbi. No, de így lett egy ismeretlen 31 éves mérnökből fokozatosan egy ismert politikus. Persze segített, hogy egyre többet forgott a nevem a köztudatban, mondjuk a tévéműsorokon keresztül. Viszont nem csak a szlovákok, hanem a magyarok közt is vezettem. Voltak belső pártfelmérések. A magyarok között a sorrend én, Csáky és Duray volt.

Hogy lett önből az MKP első elnöke?

– Jóval később Duka-Zólyomi Árpád azt mondta nekem, hogy Duray az alakuló kongresszus előtt az együttéléseseknek azt javasolta, szavazzanak rám. Belső körben állítólag úgy indokolta a döntését, hogy Csáky ugyan okos, de kiszámíthatatlan, Bugár meg legalább buta. Állítólag ezért lettem én a párt elnöke. Nem tudom ebből mennyi az igazság. Lényegtelen, soha nem érdekelt. Egy biztos, volt mit csinálnom, hogy ezt a három pártot, úgy ahogy összeboronáljam. Egy pártelnöknek mindig az a feladata, hogy a különféle véleményeket próbálja úgy egyeztetni, hogy elfogadható legyen egyiknek, másiknak és a harmadiknak is.

Sikeres projekt volt az MKP?

– Gondoljon bele, hogy az MKP hozzájárult az ország demokratizálódásához, hozzájárultunk, hogy Szlovákia belépjen az EU-ba és a NATO-ba. Igaz, hogy fájdalmas volt. Mečiarék rossz állapotban hagyták az országot. Emlékszem, minket is megkeresett a Nemzeti Bank vezetője és elmondta, hogyha nem hozunk meg bizonyos döntéseket, összeomlik a gazdaság. A Nemzeti Bank tartaléka majdnem nulla volt.

Ki volt az egyesülési folyamat nyertese?

– Soha nem értékeltem ezt így. Nyertes például egy pártelnök? Az egy óriási felelősség, pláne három egymástól különböző pártot így vagy úgy összeboronálni, állandóan egyeztetni. 

Nekem úgy tűnik, hogy az MKDM és az Együttélés is nyertek az egyesüléssel, de az MPP kisakkozva érezhette magát. Viszont később, az egykori MPP-sek magas pozíciókba kerültek. 

– Óóó, az MPP mindig másképp működött, mint a másik két párt. Isten nyugosztalja Tóth Karcsit, az, amit ő megcsinált a Fórum Intézettel, le a kalappal előtte. Ezt nem mindenki tudta volna megcsinálni. Vagy Világi Oszkár, kihasználva a politikai befolyását, végül is egy birodalmat épített fel, ami – gondoljon bárki bármit – itt fog maradni, és jót tesz a régiónknak. Mondhatjuk azt, hogy az MPP ügyesebb volt. Én Oszkárral együtt voltam a szövetségi gyűlésben. Nekem még tojáshéj volt a fenekemen, de ő már akkor alelnöke volt a népek kamarájának. Ívódott be a köztudatba, és futtatta fel az ügyvédi irodáját. Ők ebben jobbak voltak, mint mi. Nem felejtem el, Nagy Laci azt magyarázta nekem: „Béla, ha bekerülünk a kormányba, vigyázz, mert ilyen amolyan gazdasági posztra lehet helyezni az embereket, ahonnan információkat fogsz kapni, ahol befolyásuk lesz.” Mi nem tudtuk hogyan működnek a dolgok. Laciék, mivel előtte már ott voltak a VPN-nel, tudták ezt. 

Ön keresztény-konzervatív politikusnak indult.

– Így van.

Még annak tartja magát?

– Persze, de megmondom őszintén, hogy sok mindenben kompromisszumot kell kötni. Én például a művi terhességmegszakítást bűnnek tartom, de nem az a megoldás, ha tiltjuk, mert az angyalkacsinálókat nem kellene beengedni az országba. Az sem jó, amit a lengyelek csinálnak. Be van tiltva az abortusz, de a hajókon megcsinálják, és ha ott netán fertőzést kap az illető, az már az ő baja. No, hát ezt nem. Szerintem igenis vannak olyan dolgok, ahol az embernek az orránál tovább kell látnia. Különben, nem beszélni kell a kereszténységről, hanem úgy kell élni.

A jelenlegi, 2019-es helyzet elkezdett hasonlítani az 1998-ashoz.

– Ez más. Ez teljesen más helyzet. Elég vacak politikus volnék, hogyha ezt nem láttam volna előre. Jó, az úgynevezett himnusztörvényt nem láttuk előre. Azt rosszul kommunikálták le a mijeink. Persze, a Kuciak gyilkosságot sem láttuk előre. Máig állítom, hogyha mi a gyilkosság után kilépünk a koalícióból, most 7%-on vagyunk, és malmozunk. Felelősségteljes húzás lett volna? Vajon akkor megvolna a Kuciak gyilkosság végrehajtója és a megrendelője? Vajon akkor elfogadtuk volna azokat a törvényeket, amelyek alapján másként választják a rendőrség belső ellenőrzési osztályának a vezetőjét, és a rendőrfőnököt? Vajon akkor a rendőrség élére egy olyan országos rendőrfőkapitány kerülhetett volna, mint Milan Lučanský, akit most már az ellenzék is elismer, mert Smeres emberek után is nyomoz. Az egyszerű ember nem biztos, hogy megérti a lépésünket. Azt, hogy beléptünk a Smer-SNS-kormányba, egy évig tartott, míg megértették az emberek. Ha volna még egy jó évünk, akkor azt is megértenék, hogy miért maradtunk a kormányban. Most van egy hullám, mindenki változást akar. De kik akarják a változást? Ismerjük őket? Majd az emberek döntenek, csak pofára lehet esni. Visszatérve, ez nem ugyanaz a helyzet, mint ami az 1998-as egyesülés előtt volt.

Volt nyomás Magyarországról az egyesülés irányába?

– Nem.

A szlovák ellenzék részéről?

–Nem. Az viszont jó volt, hogy 1997 őszétől kezdve a kormányt váltani akaró szlovák és magyar pártok szakmai csoportokat alakítottak ki. A tárgyalások végén minden párt aláírta, hogy mi az, amit közösen keresztül akarunk vinni. Utána született egy megállapodás, amit a pártelnökök aláírtak, kivéve Durayt, aki helyett Duka Zólyomi írta alá. Már nem tudom mi miatt nem akarta Duray aláírni, talán az autonómia nem került bele. Ez a folyamat végül összehozta a csapatot, amiből azután 98-ban a kormánykoalíció alakult. Tehát a szlovák pártok előre tudták, mit várhatnak tőlünk. Ez az, amit állandóan mondok, ha azt akarjuk, hogy valamit elérjünk a szlovákokkal, akkor meg kell őket tanítani arra, hogy a kisebbség fejével gondolkodjanak. Ez nagyon nehéz. Vagy el kell tudnunk magyarázni nekik a problémáinkat. Az emberek nem érzik mennyire nehéz volt elérnie a Hídnak a nemzetiségi iskolák minimális osztálylétszámának eltörlését. Azt sem, hogy milyen sok munkánkba tellett kiharcolni, hogy ugyan olyan méretű helységnévtáblák legyenek magyarul is, mint szlovákul. Kaliňákot miután beleegyezett a dologba, majdnem kidobták emiatt a pártból. Végül Dankot is meggyőztük az érveinkkel. Lehet, úgy kellett volna mindent intézni, hogy hangosan verjük az asztalt, mert akkor éreznék az emberek, hogy nem olyan egyszerű elérni bármit is.

(Az interjú 2019. július 9-én készült. Megjelenés előtt Bugár Béla módosítás nélkül jóváhagyta a szöveget.)

Köteles Szabolcs


Kapcsolódó írások:

ÖSSZEPRÉSELVE – A szlovákiai magyar pártok 1998-as egyesülése

Duray Miklós: Ha elnök akartam volna lenni, nincs pártegyesítést

Petőcz Kálmán: Egypártrendszer született