Bársonyos emlékek Kassán

2019 – 1989 = 30 év

Harminc évvel ezelőtt Közép-Európa szocialista rendszerei úgy omlottak össze, akár a dominókockák. A társadalmi átalakulás néhány hét leforgása alatt Csehszlovákiát is letérítette a „Lenini útról“. Az utólag Bársonyos forradalomnak elnevezett megmozdulások 1989. november 17-étől a prágai diáktüntetéstől egészen december 29-ig Václav Havel elnökké választásáig tartottak.

A szocializmus végnapjai

Még ma is hihetetlen tűnik, hogy pillanatok allatt roppantották meg a normalizáció kellemesen meleg bűzében éldegélő néptömegek a kommunista rend gerincét. Voltak persze előjelei a nagy változásoknak, de az, hogy a Husák-rendszerrel egyfajta kiegyezésben élőkből hirtelen olyan nyilvánosság lesz, amely aktívan lép fel saját gazdái ellen, még három évtized elteltével is váratlannak tűnik. Tekintélyek, ideológiák foszlottak szét akkor a szemünk előtt. 1989 végén az Európát kísértetként bejáró kommunizmus nem keltett már igazi félelmet itt Kassán sem. A szocializmus egykori kiszolgálói persze több-kevesebb sikerrel megtalálták az érvényesülés új lehetőségeit a kaotikus átmeneti korszakban. Születtek is azóta a bársonyos forradalom eseményeivel kapcsolatban különféle összeesküvés elméletektől sem mentes történelmi tanulmányok. Könnyen lehet, hogy a jövőben újabb és újabb dokumentumokat bányásznak majd felszínre a történészek, melyek alapján pontosabb körvonalakat kapnak a tömegeket magukkal sodró események. A szabadságvágy felszínre tört, de a vulkán lávája ismét megkövült, s a mélyben talán újra forr a következő kitörés anyaga.

Egy kiállítás képei

Az 1989. november 21-től december végéig tartó néhány hét kassai események keltek életre azon a kiállításon, mely a Kassai Magyarok Fóruma szervezésében 2019. november 27-én nyílt meg a Nemzeti Kisebbségek Klubjában a Mészáros u. 35 alatt. A kiállítás megnyitója a Moszkva tér c. film levetítésével folytatódott. A 12 tablón látható képek első felében Juraj Jančo sajtófotós képei mellett látható néhány fotó Varga Tibor kassai tévés-ellenzéki hagyatékából és Balassa Zoltán korabeli plakátgyűjteményéből. A kiállítás képeit végül a 30 évvel ezelőtti eseményekben  egyetemistaként résztvevő Faber Zsolt amatőr fotói zárják. Faber Zsolt képeiről visszaköszön sok ismerős arc, akik 1989 karácsonya folyamán részt vettek a Tháliában a romániai forradalom megsegítésére szervezett segélyakcióban. Külön érdekesség, hogy a kiállítás megnyitója éppen az 1989 november 27-én zajlott országos általános sztrájk napjára esett, mely az utóbbi évtizedek legnagyobb utcai megmozdulása volt, hiszen fél Kassa kivonult a Lenin utcára, ahogy akkor a Fő utcát nevezték. A kommunista párt vezető szerepe ennek hatására 1989. november 29-én kikerült az ország alkotmányából.

Megemlékezés a Tháliás gyűjtésről

A Thália Színház bejárata előtt 30 évvel ezelőtt karácsonykor csonkig égtek a gyertyák, melyeket a kassaiak gyújtottak a romániai véres forradalom áldozatainak emlékére. A romániai események annak idején olyannyira megdöbbentették az embereket, akik az itteni vértelen forradalom bűvöletében éltek, hogy gyűjtésbe fogtak a szenvedők megsegítésére. A szervezők az adományokat a Thália és az Ipari épületében halmozták fel. Innen a Csehszlovák Vöröskereszt és önkéntesek segítségével teheratókon vitték ki a segélycsomagokat Romániába. A példátlan nagy mozgalmat eredményező gyűjtésbe és a segély elszállításába sok kassai és kassa környéki magyar is részt vett,  a közös ügy melletti kiállás azóta is szoros báráti kapocsként köti őket össze.

Ezeket a lassan feledésbe merülő eseményeket idézték fel december 14-én este 16:00-tól a Thália Színházban az emlékest résztvevői. A bejáratnál szimbolikusan ismét gyertyákat gyújtottak, a közönség a színházba lépve korabeli fotókat fedezhetett fel a vetítővásznon, ahonnan ismerőseik 30 évvel ezelőtti alakjai sejlettek elő. Talán mindenki előtt felderengett a múlt egy darabja. Az időutazás elkezdődött…

Néhány bevezető szó után elhangzott két dal: Kányádi Sándor megzenésített verse a Kuplé a vörös villamosról és Cseh Tamás Tangója (Légy ma gyerek) egy alkalmi muzsikus csapat előadásában. A dalok után elhangzott néhány kordokumentum: Gazdag József felolvasta egykor az Új Szóban megjelent tudósítását a romániai segélyakcióról, majd Kiss Palencsár Ildikó korabeli naplójából hangzott el egy részlet, látható volt egy rövid riportfilm Daniel Liškával, aki mint a Vöröskereszt megbízottja vett részt a harminc évvel ezelőtti gyűjtésben. Ezután Köteles Szabolcs moderálásával pódium-beszélgetés zajlott a gyűjtés egykori résztvevőivel. Fabó Mária, Petrik Zsolt, Rácz Olivér, Dudás Péter, Kiss Palencsár Ildikó, Hanesz Zoltán talán maguk is meglepődtek, hogy a zenék, a korabeli idézetek és a film által keltett hangulat hatására olyan emlékek is előbukkantak a beszélgetés folyamán, melyek már szinte belevesztek a feledés ködébe. A közönség soraiban levők között is bizonyára akadtak sokan, akik harminc évvel ezelőtt benne voltak az események sűrűjében, Balassa Zoltán spontán visszaemlékezéssel egészítette ki az emléktöredékeket. Az est a fiatalokból álló Zekeres verséneklő együttes előadásával folytatódott, majd az újonnan alakult EMMA zenekar megzenésített verseket adott elő. A következő költeménnyel zárult az esemény.

József Attila: DÚDOLÓ

A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken sejhaj úsznak a hűvös vizeken – Van krumplink és van kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk – Mért görbül kicsikém a szád?
új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád – Senkije sincs, nem éri gyász,
akire csak egy párt vigyáz sejhaj akire csak egy párt vigyáz.

A harminc évvel ezelőtti néhány hét mélyen beívódott azok tudatába, akiket akkor magával sodort az idők szava, hiszen a történelem személyes és egyben közösségi átélése felértékeli a lét tiszta pillanatait. Persze a feledés nagy úr, és a kollektív emlékezetre rárakódnak évek rétegei, ezért kellenek az alkalmak, mikor közösen fújjuk le emlékeinkről a port. Akik ott voltak, azok remélhetőleg újra élték egy letűnt kor elillanó élményét, s átmenetileg legyőzték a múló időt.

 

Halász György – helytörténész, a Henszlmann Imre Történelmi Társaság alapítója

A KMF életút interjú sorozatának ötödik részében Halász György helytörténészt, a Henszlmann Imre Történelmi Társaság alapítóját faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül, milyen volt a régi Kassa, milyen volt a Korzó, milyen volt a Strand, miért jó temetőkben nézelődni, de megtudhatjuk azt is, ki volt Henszlmann Imre és Gerster Béla.

„Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő nemzedékek számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

 

Tartalom:

00:00 Első emlékek Kassáról, Korzóról, édesapjáról, Halász Józsefről a kassai Cemadok elnökéről.

08:15 A Strandról, az Ötórai teákról.

13:08 Őseiről, 1968-ról, 1989-ről, a temetők privatizálásáról.

19:00 Városi képviselőségről, Rákóczi Ferenc hamvainak eltávolítási kísérletéről, neves személyiségek sírjainak védelméről, temetőkről.

25:50 Henszlmann Imre Történelmi Társaság megalapításáról, fontos helytörténeti kiadványokról, tervekről, véletlen felfedezésekről.

35:04 Miért jó temetőbe járni, az újgazdagok ízléstelenségéről, betegségéről.

40:36 Mai törekvésekről Rákóczi Ferenc hamvainak eltávolítására.

44:31 Kedvenc kassai személyiségeiről.

47:10 Maradt-e valami a régi Kassa polgári miliőjéből? Malomárokról, Kis turbináról, Gőzfürdőről.

 

A további interjúkért kattintson ide >>>

Beke Sándor – rendező, a kassai Thália Színház alapítója

A KMF életút interjú sorozatának negyedik részében Beke Sándort a kassai Thália Színház alapítóját faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül, hogy a színház alapítás vietnami bokorharcra emlékeztetett, hogy mai napig senki sem akarj a másik színházát igazán szeretni, de szó esik olyan feszült előadásokról, amelyek közben a nézők rendszeresen elájultak, és hogy nincs az a hatalom, ami egy kisebbségi színházat meg merne szüntetni.

„Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő generációk számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

Tartalom:

00:00 Csilizradványi gyerekkor, első színházi élmények.

04:57 Színművészeti főiskolák (Pozsony, Budapest).

09:40 A kassai Thália Színház megalapításának előzményeiről, az aláírásgyűjtésről, a színészlakások megszerzéséről, és egy segítőkész cseh ezredesről.

20:26 Arról, hogy mi volt az első érzése, amikor meglátta az Ipari tornatermét, arról, hogy kik voltak ott az alapításnál, az euforikus hangulatról, és az 1968-as évről.

26:24 A színészek Kassára költöztetéséről, konspiratív összejövetelekről, és a névválasztásról.

35:00 Az első gömörhorkai bemutatóról, a színészek kiműveléséről, és arról, hogy minden politikus kijátszható volt.

42:16 Az első évek emlékezetes darabjairól.

45:13 A kassai távozás okairól, a magyarországi kezdetekről, majd arról, hogy 1990-ben miért lett a komáromi Jókai Színház igazgatója, és hogy ez hogy függött össze a Thália Színház önállósításával, végül a legújabb kassai rendezéséről.

 

A további interjúkért kattintson ide >>>

Pásztó Ildikó és Pásztó András – tanárházaspár

A KMF életút interjú sorozatának harmadik részében Pásztó Ildikót és Pásztó Andrást faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül, hogy milyenek voltak a tanárházaspár kassai kezdetei, milyen hely volt az Ipari és a Gimnázium, hogyan alakult meg az Iparista Kisszínpad, de szó esik a rendszerváltásról és a Thália Színház önállósodásáról is.

“Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő nemzedékek számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

Tartalom:

00:00 Gyermekkor, fiatalkor (Szina és Párkány).

10:45 A Komenský Egyetem Magyar Tanszékéről (Turczel Lajos, Jakab István, Zeman László, Deme László).

16:40 Kassai kezdetekről. A Gimnáziumról és az Ipariról.

29:55 A szigorúságról. A tanári hivatásról. Kazinczy Napokról.

38:05 Pásztó András az Iparista Kisszínpadról (IKSZ).

42:55 Volt-e szakmai féltékenység kettőjük között.

45:25 Az 1989-es rendszerváltozásról, eufóriáról, reményről, csalódásról.

50:05 Hogyan lett Pásztó András a Thália Színház dramaturgja és művészeti vezetője.

55:40 Költözés Esztergomba. Elszakadás, magyarországi karrier, kapcsolatok Kassával.

 

A további interjúkért kattintson ide >>>

Homolya Éva – tanár, a Csengettyű kórus alapítója

A KMF életút interjú sorozatának második részében Homolya Éva tanárnőt a Csengettyű kórus alapítóját faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül Homolya Éva hogyan emlékszik gyermekkorára, főiskolai tanulmányaira, a kassai magyar alapiskolában és gimnáziumban letanított évtizedekre, alaposan körbejártuk a Csengettyű kórus sikerekben gazdag történetét, és megtudtuk, létezhet-e tökéletes produkció. “Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő generációk számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

Tartalom:

00:00 Gyerekkor, zenész elődök. 

03:22 A Rozsnyói Pedagógiai Szakközépiskola diákjaként, első tanári tapasztalatok.

06:45 Nyitrai Pedagógiai Főiskola, orosz nyelv, zene szak.

11:05 A Kassai Magyar Alapiskolában és Gimnáziumban eltöltött évtizedek, kollégák, tanítványok.

16:35 Zeneoktatás, Kodály-módszer, nincsenek botfülűek.

20:25 A Csengettyű kórus megalapítása, fellépések, kiutazások, Vass Lajos, Csengő Énekszó.

39:50 Kitüntetések, elismerések, legnagyobb sikerek. 

A további interjúkért kattintson ide >>>

Rácz Olivér – orvos, egyetemi tanár

A KMF életút interjú sorozatának első részében Rácz Olivér orvost, egyetemi tanárt faggattuk. A beszélgetésből többek között kiderül, Rácz Olivér hogyan emlékszik a gimnáziumi éveire, melyik a kedvenc műve édesapjától, hogyan élte meg 1968-at, majd 1989-et, de szó esik csodákról, vallásról, tudományról, és a kassai magyar közösség helyzetéről is. “Az életem útja” projektet a Kassai Magyarok Fóruma indította. A kezdeményezés célja, hogy olyan nyugdíjas korú Kassához kötődő embereket mutasson be, akiknek az élete érdekes, tanulságos, és okulásul szolgálhat a következő generációk számára is. A beszélgetés a Kisebbségi Kulturális Alap (Kultminor) támogatásával készült. Szerkesztő-riporter: Köteles Szabolcs.

Tartalom:

0:17 Kassa melyik részén nőtt fel. Édesapjától melyik a kedvence műve. Miért lett orvos.

14:50 1968, Nyelvtudás, nyelvtanulás. Gimnáziumi tanárok. Osztálytársak. 

23:10 1989, segély a romániai forradalomároknak. Felsőoktatás transzformációja. 

33:30 Szakmai pályafutás, eredmények. Cukorbetegség, antioxidánsok, diéták.

40:50 Gyermekkora Kassája, mai Kassa. 

43:30 A Keresztény Értelmiségiek Közösségéről. Önkormányzati képviselőségről. Kitüntetések, lourdes-i zarándoklat. Csodák, vallás, tudomány. 

53:10 Legnagyobb művészeti élmény Kassán. A kassai magyar közösség helyzete.

A további interjúkért kattintson ide >>>