Szeptemberben röppentek fel az első hivatalos információk arról, hogy a Szlovák Parlament októberi 22. ülésén megvitatásra kerül egy javaslat, mely érinti a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek egyes intézményeit. Ezek között van a kassai Thália Színház és a komáromi Jókai Színház is. A javaslat értelmében a jelenleg megyei fenntartású szervezetek 2019-től állami intézményekké válnának. Három parlamenti képviselő a cél érdekében javasolta a színházi törvény módosítását. A javaslatot végül a képviselők visszavonták. De mégis milyen érvekkel támasztották alá és milyen más lehetséges formában működhetnének a nemzetiségi színházak.
Minisztérium és misztérium
A két színház igazgatója már elmondta véleményét a sajtóban, ebből megtudható, hogy a Jókai Színház vezetője nem lát garanciát arra, hogy ez a változás javulást hozhat a jelenlegi állapotokhoz képest, a Thália Színház igazgatója, pedig csak akkor látja értelmét, ha állami színházként nagyobb költségvetéssel dolgozhat a jövőben. A szlovákiai magyar politkusok is megszólaltak, természetesen ellentétes álláspontot képviselve: a MOST-HÍD a javaslat benyújtójaként a centralizálás mellett, az MKP pedig az önkormányzatiság jegyében a javaslat ellen foglalt állást.
A parlament honlapján megtalálható a színházi törvény módosító javaslata, melyet , ebből kiolvasható, hogy 2019. január 1-től az intézmények szőröstől bőröstül, minden ingó és ingatlan vagyonukkal együtt fenntartót váltanának, ezen kívül fel vannak tüntetve az egyes intézményekre szánt összegek, melyeket folyóév november 30-án a megyéknek vissza kellene utalniuk az állami költségvetésbe. Ezek pontosan megegyeznek a színházak jelenlegi büdzséjével, amit a megyék minden évben megkapnak jogköreik gyakorlása fedezésére az államtól.
Ha helyesen értelmezem a javaslatot, akkor az egész csak egyszerűen csiki-csuki játék a közpénzekkel, ugyanaz az összeg vándorolna a balzsebből a jobbzsebbe és vissza. Ráadásul a kulturális tárca jövő évre tervezett költségvetése alacsonyabb az ezévihez képest. Tehát az intézmények az állami költségvetés egyéb forrásaiból sem kapnának többet. Nem beszélve arról, hogy mint állami intézmények nem pályázhatnának ezentúl közvetlenül állami forrásokra pl. a kisebbségi kultúrákra szánt összegekre, vagy más minisztériumok pályázataira, mint ahogy ezt jelenleg a megye fenntartása alatt megtehetik.
Közönség és közösség
Talán első látásra úgy tűnik, hogy a színházlátogató közönség nyugodtan kimaradhat egy ilyen szakmai jellegű kérdés taglalásából, mert végülis a legfontosabb, hogy jók legyenek az előadások. Hiszen a nézőnek mindegy, ki tartja fenn a színházat, ha az jól működik. Ez igaz is lenne, ha a színházat pusztán a szórakoztatóipar szemszögéből ítéljük meg. Ha viszont a közönséget egyben közösségnek tekintjük, akkor már más a helyzet.
A komáromi közösség nevében nem szólhatok, a kassai nevében azonban felvállalom azt a véleményemet, hogy a fővárosi minisztériumtól mért 400 km távolság nehezen áthidalható akadály a közösség számára, ha olykor-olykor a színház ügyeiben segíteni kíván vagy esetleg a saját önszerveződését illetően segítséget vár. Az oktatási intézmények mellett a Thália Színház a legjelentősebb regionális intézmény, melynek működése a szlovák és a magyar állam közpénzei mellett a belépőkből van finanszírozva. A realitásokhoz hozzátartozik, hogy apadófélben van a kassai magyar közösség és nyilván a Kassa megyében nagyjából 10%-ot kitevő mintegy 80 000 magyar sem jár rendszeresen színházba.
A Thália azonban nem csak egy 49. éve iskolai tornateremből átalakított apró színpaddal rendelkező színház, melynek kellékei, technikája és falai vannak, hanem közösségformáló intézmény is egyben. Érdemes megjegyezni, hogy néhány év óta a falai áthúzódnak a kassai ipari egyik szárnyának belsejébe, vagyis ha a törvénymódosítás megszavazzták volna, akkor egy épületen belül az állami intézmény egy megyei intézmény belesejében ér majd véget, persze ez végülis csak adminisztratív komplikáció és nem komoly akadály. Mindenesetre a három javaslatot tevő képviselőt érdemes lett volna meginvitálni egy kis terepszemlére, ha esetleg még nem jártak a színházban.
Globális és lokális
Köztudott, hogy mivel a Thália tájoló színházként járja az országot, ezzel kulturális missziót tölt be. A nagy kérdés, miért kell fenntartót változtatni ahhoz, hogy ezt a küldetését jobban ellássa? Véleményem szerint logikusabb, ha a tájolással járó többletköltségeket a központi költségvetés fedezné. Miért nem állhat két pilléren a színház költségvetése, hiszen a múlt tapasztalatai alapján kimutatható, hogy mennyibe kerül a megyehatárokon kívül végzett tevékenysége. Feltételezem, hogy egy ilyen koncepció a jövő évi költségvetésben idő hiánya miatt sajnos már nem alkalmazható, de a rákövetkező év tárgyalásainak alapját képezhetné.
Minden gazdasági nehézség ellenére a sok kassai színházszeretőhöz hasonlóan én is arra vágyok, hogy jövőre a Thália 50. ünnepi évadja örökre emlékezetes maradjon számunkra. Szeretném remélni, hogy a színház berkein kívülről látva az eseményeket, nem tűnnek elfogultnak soraim és az érintettek figyelembe veszik gondolataimat a döntéseiknél.
Hanesz Zoltán
