Hosszú évtizedeken át porosodott Kassán egy iratköteg, melyben Dessewffy Arisztid személyes dokumentumai, többek között az aradi várbörtönben íródott, s elveszettként számontartott levelei is rejtőztek. A szenzációs leletet Szeghy Gábor, Kassa Város Levéltárának munkatársa azonosította, majd kutatásba kezdett. Szeghy-Gayer Veronikával közösen arra keresték a választ, hogy mikor és milyen módon kerülhetett a felbecsülhetetlen értékű iratanyag Kassára, s mi az oka annak, hogy magánkézből közgyűjteménybe vándorlása egy évszázadon át visszhang nélkül maradt. Eredményeiket, valamint az iratanyagban található dokumentumokat forráskiadványban tették közzé, amely 2024 decemberében a Kassai Magyarok Fórumának gondozásában látott napvilágot.
A levelekről, valamint megtalálásuk történetéről a kötet szerkesztőivel, Szeghy-Gayer Veronikával és Szeghy Gáborral Katona Csaba történész beszélget. Időpont: 2025. március 13. (csütörtök) 17:00 Helyszín: Közösségi és Kulturális Központ – S4, Budapest, 1054, Semmelweis u. 4.
Zongorán játszik: Varga Tivadar, Czifra György Fesztivál-díjas művész.
A kiadvány a rendezvény során kedvezményes áron (5000 Ft) megvásárolható.
2025. január 22-én, a magyar kultúra napja alkalmából került bemutatásra legújabb kiadványunk, a Dessewffy Arisztid utolsó levelei című forráskötet. A rendezvényt Hanesz Angelika, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke, valamint Hanesz Zoltán, a Kassai Magyarok Fórumának az elnöke nyitotta meg. A bemutatónak otthont adó és ez alkalommal zsúfolásig megtelt Márai Sándor Emlékkiállítás épületébe még Kassán kívülről, sőt Magyarországról is érkeztek vendégek. A szerzőpárossal, Szeghy Gábor levéltárossal és Szeghy-Gayer Veronika történésszel Köteles Szabolcs, a Pátria Rádió munkatársa beszélgetett.
2018 tavaszán Szeghy Gábor, Kassa Város Levéltárának munkatársa feldolgozatlan iratok rendszerezése során talált rá Dessewffy Arisztid aradi vértanú személyes iratanyagára, amely többek között az Aradon kivégzett honvéd tábornok második feleségéhez, Szinyei Merse Emmához írt 4 levelét, unokaöccséhez, Lajoshoz írt búcsúlevelét, valamint Baló Benjámin, az evangélikus Dessewffynek utolsó lelki vigaszt nyújtó aradi református lelkész özvegyhez és annak egyik rokonához szóló 6 levelét is tartalmazza. A levelekről utoljára Berzeviczy Albert Régi emlékek (1907) című visszaemlékezésében olvashattunk, ám a későbbi szakmunkákban már csak elveszettként hivatkoztak rájuk. A felbecsülhetetlen értékű irategyüttes Kassára kerülésének történetét a Szeghy házaspár többéves levéltári és múzeumi kutatással igyekezett feltárni, erről szól a könyv bevezető tanulmánya, amelyben egyúttal Dessewffy Arisztid rövid életrajzát is felvázolták. Munkájuk során arra jutottak, hogy a levelek valamikor az 1927 és 1944 közötti másfél évtized során kerülhettek a városi levéltárba. Erre többek között bizonyíték a Dessewffy-iratokon található ceruzás bejegyzés, amely minden kétséget kizáróan a második világháború alatt a levéltárban dolgozó Rédeky Marianne személyéhez köthető.
A forráskiadványban közölt, összesen 19 levéltári dokumentum egyrészt a Kassai Városi Levéltárban azonosított Dessewffy Arisztid-féle irategyüttes összes darabját, másrészt Dessewffy Arisztid Lázár Vilmosnak írt levelét tartalmazza, melyet Szeghy Gábor a levéltár Vegyes anyagának átnézése során fedezett fel.
A hatalmas érdeklődés mellett lezajló kassai rendezvényt többek között Hetey Ágota kassai főkonzul, Samuel Bruss a Tapolyhanusfalvi Múzeum vezetője, valamint több magyar nemesi család tagja, nem utolsó sorban pedig az aradi vértanú egyik unokaöccsének, Dessewffy Pálnak a leszármazottai is megtisztelték jelenlétükkel. Ennek a fontos, kultúrtörténeti jelentőségű műnek a megszületése nemcsak a kassai közintézményekben máig őrzött kincsekről és a régió kulturális örökségének jelentőségéről árul el sokat, hanem egyúttal azt az üzenetet közvetíti, hogy a jelenben is élnek Kassán olyan emberek, akik képesek felismerni és mindenki számára elérhetővé tenni a közös örökséget.
Nagy érdeklődés mellett zajlott le 2024. november 12-én a Kassai Magyarok Fóruma által szervezett előadás Wirth Gyula magyar építész (1881–1945) életéről és munkásságáról. A rendezvény a Kassai Történelmi Társaság együttműködésével valósult meg a Bocatius János Közkönyvtár Fő utcai épületében (a Hadik-Barkóczy palotában). A két előadó, Adriana Priatková, a Kassai Műszaki Egyetem Művészettörténeti és Művészetelméleti Tanszékének docense, valamint Szeghy-Gayer Veronika, a Szlovák Tudományos Akadémia történésze, szlovák nyelvű előadás keretében Wirth Gyula építészeti örökségét és politikai pályafutását igyekezett rekonstruálni. A közös beszámolót több éves levéltári kutatómunka előzte meg. Kiderült, hogy a helyi politikában igen jelentős szerepet vállaló építész, aki 1945 végén egy szovjet hadifogoly táboran vesztette életét, a kassai modern építészet egyik figyelemre méltó és méltatlanul elfeledett képviselője volt. Wirth sokrétű munkásságát főként a Kassai Városi Levéltárban és a Kassai Érseki Levéltárban fennmaradt dokumentumok segítségével igyekeztek feltérképezni. Az előadás apropójából Kassára látogatott Wirth Gyula egyik Magyarországon élő unokája és dédunokája is, akik számos családi fényképpel és történettel gazdagították, segítették és támogatták a két kutató munkáját.
Wirth Gyula 1881-nem született Kassán, Wirth József, szintén neves és a kor egyik legfoglalkoztatottabb kassai építészének elsőszülött fiaként. Az ifjabb Wirth Kassán és Lőcsén végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten az akkori József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (a mai Műszaki Egyetem elődje) szerzett építészmérnöki diplomát 1904-ben, s még ebben az évben saját vállalkozói irodát nyitott Kassán. A monarchia összeomlását követően a két világháború közötti Csehszlovákia egyik legbefolyásosabb magyar pártjának, az Országos Keresztényszocialista Pártnak az egyik alapítótagjaként jelentős szerepet vitt a helyi kassai politikában és a párt országos vezetésében is. Később, 1936-tól az Egyesült Magyar Pártban is kulcsszerepet töltött be. Építészeti pályafutásának érdemi része éppen a két világháború közötti időszakra esik. Ekkor számos magánépület, villa, illetve bérház tervezőjeként tűnt ki, de olyan középületek is fűződnek a nevéhez, mint például a mai Domonkos téren egykor álló húscsarnok. Ezen kívül külön említést érdemelnek a római és a görögkatolikus egyház által megrendelt munkái. Idesorolható a perényi és a kassaújfalusi római katolikus templom vagy a zempléni Kolcsmezőn álló görögkatolikus templom. Számos kisebb kápolnát is tervezett, melyek közül a legismertebb a Flórián utcán álló Szent Flórián tiszteletére emelt kápolna 1922-ből.
Nem véletlen, hogy a budapesti kormánykörök számára is ismert politikus lett az 1938. október 9-én, vagyis még az első bécsi döntés meghozatala előtt alakult Magyar Nemzeti Tanács kassai elnöke. 1940-től a Magyar Élet Pártjának tagja lett, miután ebbe olvadt bele az Egyesült Magyar Párt. 1939 januárjától a második világháború végéig a kassai törvényhatósági bizottság tagja is volt. A szovjet hadsereg Kassára érkezését követően, 1945 februárjában, több kassai magyar politikussal, gyárvezetővel illetve katonai tiszttel együtt hurcolta el az NKVD szovjet hadifogolytáborba. A Vörös Kereszt adatai szerint 1945. szeptember 2-án hunyt el Jenakijevo-ban. Ugyanitt jeltelen sírba temették. Családjának még ebben az évben néhány szekéren kellett elhagynia Kassát, ahol hatalmas családi vagyont, nemcsak a Wirth Gyula által tervezett ingatlanokat, hanem a szinte pótolhatatlan otthont voltak kénytelenek maguk után hagyni.
A Wirth Gyula életét és munkásságát feltáró kutatást és az előadás megszervezését a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kulturális Alapja támogatta.
