A Magyar Koalíció Pártjának 1998-as megalapítása a szlovákiai magyar politikum egyik legjelentősebb fegyverténye, amit nagyrészt önállóan, önazonosan, saját lehetőségeit és érdekeit helyesen felmérve hozott össze. Elmúlt több mint húsz év, itt az ideje, hogy immár történelmi távlatból is megvizsgáljuk az utat, amely az egyesülésig vezetett.
Hogyan lehetne megvalósítani a szlovákiai magyar politikai egységet? Kell-e nekünk egység egyáltalán? Gyakran ragozott kérdések ezek manapság. A Kassai Magyarok Fóruma is szeretne a saját szerény eszközeivel hozzájárulni a sikeres útkereséshez. Ezért úgy döntöttünk megjelentetünk az oldalunkon egy tanulmányt az 1998-as szlovákiai magyar pártegyesülésről, majd három exkluzív interjút a korszak néhány vezető politikusával: Bugár Bélával (MKDM), Duray Miklóssal (Együttélés) és Petőcz Kálmánnal (MPP). Őket az egyesülés folyamatáról, a közös politizálás előnyeiről és hátrányairól kérdeztük. Az útkeresésen túl legyen ez a sorozat búcsú is attól a szlovákiai magyar politikus generációtól, akik segítették átvészelni a Mečiar előtti és utáni éveket. Egyben legyen ez köszönet politikusainknak, akik a hosszú évek során a globális és lokális erők kényszerében végül felőrlődtek. A sikereikből és a hibáikból is sokat tanulhatunk. (KMF)
Bel- és külpolitikai viszonyok.
1998 elejére a szlovák belpolitikai erőtér három részre tagolódott. (1) Az egyik tömböt a Mečiar-kormány három pártja alkotta (HZDS, SNS, ZRS). Az autokrata kormányzás irányába menetelő koalíció pártjai különféle világnézetek mentén alakultak, de ami a hatalomvágyon kívül összetartotta őket, az a nacionalista és magyarellenes ideológia volt. (2) A másik tömböt a Magyar Koalíció képezte (Együttélés, MKDM, MPP). (3) A harmadik tömbbe pedig a szétaprózódott és vegyes hátterű szlovák ellenzék tartozott. Köztük Mečiar és Slota egykori kiábrándult munkatársaival (DÚ), keresztény-konzervatívokkal (KDH), baloldaliakkal (SDĽ), zöldekkel (SZS), harmadik utasokkal (SOP), stb.. A magyar pártok és a szlovák ellenzék egyaránt heterogén volt. Ezért nehéz a viszonyukat pontosan definiálni. Egyes képviselőik jóban voltak egymással, mások nem. Összességében a bizalmatlanság jellemezte a viszonyukat, a szlovák ellenzék képviselői közül is sokan ellenérzésekkel viseltettek a magyarokkal szemben, és a magyarok körében is jelen volt a gyanakvás, de 1998-ra a Mečiar által kifejtett nyomás egyértelműen közelebb hozta őket, és konkrét megállapodások, taktikai együttműködések születtek a magyar pártok és a szlovák ellenzék között. Így a harmadik Mečiar-kormány végére már tulajdonképpen csak két tömb maradt. A Mečiar pártiak és a Mečiart leváltani akarók.
Nehéz pontosan leírni azt a politikai nyomást, amit Mečiar és köre kifejtett, pedig a téma szempontjából fontos. Úgy foglalnám össze, hogy a kormány annak érdekében, hogy népszerűségét megőrizze, és hiányosságait elfedje ellenséget képzett a magyarokból. Ezzel párhuzamosan mindent megtett a szlovák ellenzék ellehetetlenítése érdekében is. A korszak néhány fontos és jellemző történése: komáromi nagygyűlés, nyelvtörvény, alapszerződés hisztéria, alternatív oktatási koncepció, Bős-Nagymaros per, egynyelvű bizonyítványok, magyar iskolaigazgatók elbocsájtása, kormányellenes tüntetések, az ellenzéki sajtó megfélemlítése (Smena, Markíza TV), Gaulíder mandátumának elvétele, elszabotált népszavazás, a köztársasági elnök fiának elrablása, Remiáš meggyilkolása, Mečiar önamnesztiája.
A Mečiar leváltásában – különféle okokból – érdekelt erőknek nem maradt más választásuk, mint együttműködni és közösen fellépni. A magyar pártok a szlovák ellenzéken belül a jobboldali (konzervatív-liberális) szárnnyal jöttek ki jobban. Ugyanis Szlovákiában –Magyarországgal ellentétben – a baloldal kapcsolódott erősebben a nacionalizmushoz, míg a jobboldal volt az, aki liberális gazdaságpolitikát követett, és hangsúlyosan integráció és Európa-párti volt. (Bútorová–Gyárfásová–Velšič 1999:247-251) Tehát a Mečiar-kormány magyarellenessége az önmagában változatos politikai értékrendű magyar közösséget [1] en bloc a demokratikus alapelveket követő, Európa barát, konzervatív-liberális oldalra tolta.
Ami a nemzetközi politikai viszonyokat illeti, az 1990-es években Amerikának (és az EU-nak is) geostratégiailag fontos lett az ország. A NATO terjeszkedésének, kicsi, de lényeges mozaikdarabkáját alkotta Szlovákia, viszont a Mečiar-kormány alatt az ország integrációja a szomszédos Magyarországhoz, Lengyelországhoz és Csehországhoz képest végzetesen megakadt. Ebből kifolyólag a transzatlanti szövetség (és az EU) stratégiai terveibe is minden bizonnyal a szlovák ellenzék győzelme illett bele jobban.
Magyar pártok.
A korszak mindhárom releváns szlovákiai magyar pártja már a rendszerváltás után néhány hónappal megalakult. Ezek voltak a liberális Független Magyar Kezdeményezés, később: Magyar Polgári Párt (MPP), a keresztény konzervatív Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) és az ideológiailag semleges, de nemzeti irányvonalú Együttélés Politikai Mozgalom (Együttélés). (Öllös 2004)
Szlovákiában a három magyar pártnak kezdettől fogva behatárolt volt a mozgástere. A parlamentbe ugyanolyan feltételek mellett juthattak be mint a többségi pártok, ami a választások többségénél 5%-os küszöböt jelentett a pártoknak, és 7%-os küszöböt a kettős és hármas koalícióknak. [2] A magyar pártok potenciális szavazóbázisának nagy többségét a szlovákiai magyarok adták, akik aránya rendszerváltáskor 11% volt, de azóta folyamatosan csökken. [3] 1989-et követően három lehetőség kínálkozott a felvidéki magyar pártok előtt: (1) egyedül indulni, (2) csatlakozni valamelyik szlovák párthoz, (3) közösen indulni az egyik (vagy mindegyik) magyar párttal.
Az FMK (MPP) kezdetben azt javasolta, hogy a szlovákiai magyarok szerveződjenek ideológiai alapon, majd szorosan működjenek együtt szlovák testvérpártjaikkal. Így mindig lenne a kormányban egy magyar párt is. A három pártból eleinte kettő megpróbált kapcsolatokat építeni az ideológiailag hozzá közel álló szlovák párttal. Az MKDM teljesen sikertelenül, ugyanis a 90-es évek elején a magyarellenesség erősebb volt a KDH-ban mint a közös irányultságból fakadó szimpátia. A magyar kereszténydemokratáknak így nem maradt más választásuk, mint koalícióra lépni az Együttéléssel. Az FMK (MPP) kezdetben a saját elgondolását követve sikeresen működött együtt a többségi VPN-nel, de partnerpártja pont a nacionalista szárny megerősödése miatt szétesett. Az FMK ezután 1992-ben egyedül próbált szerencsét, de nem jutott be a parlamentbe. (Öllös 2004)
Egyszóval Szlovákia fejlődésének sajátosságai egymás felé lökdösték a magyar pártokat. Ennek leginkább az Együttélés örült, hisz, Duray Miklós mozgalma a kezdetektől az egységes magyar politizálást szorgalmazta, és nem értett egyet az FMK eredeti elképzelésével. Végül 1994-ben, bár komoly ellentét uralkodott a három párt között, Magyar Koalíció (MK) néven mégiscsak választási szövetségre léptek. Ez kényelmes megoldás volt számukra, hisz nem kellett feladniuk az önállóságágukat, eszmei irányultságukat, viszont a választási küszöb átlépése garantált volt. Az 1994-es eredményekből úgy tűnik, a magyar pártok szimpatizánsai nagy arányban a koalícióra szavaztak (2. melléklet). Nehéz megbecsülni, hogy ez akkor is így maradt volna, ha idővel csökken a magyargyűlölet. „Békeidőben“ sokkal több választó érezhette volna ideológiai alapon vállalhatatlannak a koalíciós pártok valamelyikét.
Az egyesülés.
Tehát, ahogyan az előző fejezetekből is kitűnik Mečiarra egyre nagyobb külső és belső nyomás nehezedett, és 1998 elején elkövette élete legnagyobb taktikai hibáját. Úgy akarta megváltoztatni a választójogi törvényt, hogy ellehetetlenítse a széttagolt ellenzék koalíciókötéseit. A terve viszont fordítva sült el, mivel a szlovák ellenzék egy része (DÚ, KDH, DS, SDSS, SZS) Mikuláš Dzurinda vezetésével végül SDK néven egy „fantom” pártba egyesült. [4] De, az egymásra folyamatosan féltékeny magyar pártvezetők is átlépték saját árnyékukat, és megtették ami tőlük telt. Egyesültek, ezzel kivédték a mečiari cselt, és bónuszként teljesítették a választóik többségének akaratát.
A folyamatok megértése szempontjából kulcsfontosságú tudatosítani, hogy az 1998 májusi választójogi törvény módosítása után a magyar pártoknak koalíciókötés esetén pártonként 5%, azaz összesen 15% lett volna a bejutási küszöb, de ugyan ennyi, ha egymás listáján indulnak, és a törvény megpróbálta ellehetetleníteni az egyéb bújtatott koalíciókötési lehetőségeket is.
A három magyar párt összeolvadásának folyamatát az Új Szó napilap korabeli lapszámai alapján rekonstruáltam. Ugyanis ez volt a korszak egyetlen napilapja, ennek segítségével tudtam a folyamat dinamikáját leginkább követni. Ebben a cikkben, csak a legfontosabb mérföldköveket említem, de az írás végén az 1. mellékletben több adat található, illetve IDE kattintva elérhető az egyesülési folyamat részletes bemutatása. Azon kívül, hogy rekonstruálni akartam az egyesülés folyamatát, arra is kíváncsi voltam, hogy külső nyomás nélkül létrejött volna-e az MKP. Az volt az előfeltevésem, hogy nem jött volna létre. Most nézzük, milyen mérföldköveket tudtam beazonosítani:
- 1998 elején Mečiar nyilvánvalóvá tette, hogy módosítani fogja a választójogi törvényt, mégpedig úgy hogy ne indulhassanak koalíciók a szeptemberi választásokon. A három magyar párt ekkor még nem tudhatta mi lesz az új törvényben, de előrelátóan három áthidaló megoldást dolgozott ki. Választási (fantom) párt, szövetségi párt (pártegyesülés), két párt a harmadik párt listáján.
- A felek a választási párt megalapítását tartották a legidőigényesebbnek, ezért február végén, annak a bejegyeztetésével kezdték. Mint kiderült, csak az MPP néhány vezetője tartotta a választási pártot jó megoldásnak. A többiek biztonsági lépésnek tekintették a létrehozását.
- Március végén bekövetkezett az egyesülési folyamat első nagy fordulata. Az MKDM bejelentette, olyan módon kívánja megváltoztatni saját alapszabályát, hogy lehetősége nyíljon befogadni a másik két pártot. Ez meglepő lépés volt, hiszen az MKDM addig nem mutatott túl nagy hajlandóságot a szövetségi párt megalakítását illetően. Hirtelen mégis ők álltak a folyamat élére. Az MKDM lépését támogatta az MPP (bár ez konfliktusokhoz vezetett a liberális párton belül). Az Együttélést váratlanul érték a történések. Duray Miklós pártja ellentmondásos helyzetbe került. Egyrészt, megalakulásuk óta az egységes magyar politizálás hívei voltak, tehát örülniük kellett a bejelentésnek. Másrészt, nagy presztízsveszteségnek élték meg, hogy nekik kell belépni az MKDM-be. Hiszen az 1994-es választásokig az Együttélés volt a legmeghatározóbb magyar párt, és az egyesülés is az ő programjuk volt. Kicsit úgy érezhették, hogy kiéneklik a sajtot a szájukból. Nézetem szerint, ha nincs külső nyomás, már itt zátonyra futott volna az egyesülés.
- Az Együttélés napokig bojkottálta az egyesülési tárgyalásokat. Majd, vélhetőleg annak az ígéretnek köszönhetően, hogy a szövetségi párt elnökét az Együttélés jelölheti, visszatért a tárgyalóasztalhoz. Ezután a felek hosszadalmas egyeztetésbe kezdtek az alelnökök számáról, és a választási lista első húsz helyének elosztásáról. Ez odáig fajult, hogy az MPP és az Együttélés hetekig tartó parttalan vitát folytatott a 16. helyről. Ez azért tragikomikus, mert végül a szövetségi párt csak 15 mandátumot szerzett.
- Június elején (9 nappal az egyesülési közgyűlés előtt) következett be a második fordulat. Az MKDM és az Együttélés megállapodott, hogy a hónapok óta egyeztetett alapszabály fő pilléreit átalakítják. A három tervezett platform helyett csak kettő lesz. Az egyik a keresztény-konzervatív-népi platform, amelyet közösen alakít meg az MKDM és az Együttélés, a másik a polgári-liberális platform, amelyet az MPP alakíthat meg. A javaslat szerint a platformok közt 80:20 arányban oszlanának meg a helyek a döntéshozó szervekben. Ezen felül eltörlésre javasolták a platformok vétójogát.
- Az MPP-t sokkolták a történések. Ezek a módosítások nagymértékben csökkentették az MPP súlyát, és mozgásterét az új szövetségi pártban. Ezen felül az MPP-ben belharcok is dúltak. A. Nagy László, a párt elnöke, és még néhány elnökségi tag felajánlotta a lemondását. Külső nyomás hiányában ezen a ponton is könnyen elakadhatott volna az egyesülés. Végül, egy nappal a szövetségi párt alakuló közgyűlése előtt, az előnytelen feltételek ellenére, az MPP kongresszusa megszavazta az egyesülést.
- Június 21-én, Dunaszerdahelyen az Együttélés és az MPP beolvadt az MKDM-be, és megalakult a Magyar Koalíció Pártja. A közgyűlésen Bugár Bélát (MKDM) választották meg az MKP elnökévé. Duray Miklós (Együttélés) tiszteletbeli elnök lett.
A rekonstrukció megerősítette előzetes feltevésemet, a pártok önmaguktól nem egyesültek volna. A rájuk nehezedő külső kényszer préselte össze őket. Megkérdeztem erről néhány akkori vezető politikust is. Bugár Béla (MKDM) és Duray Miklós (Együttélés) is úgy nyilatkoztak, hogy kellett a külső kényszer az egyesüléshez, Petőcz Kálmán (MPP) viszont úgy gondolja, hogy szerencsés esetben az idő előrehaladtával külső nyomás nélkül is egyesülhettek volna a pártok. Én a kutatásomból azt látom, hogy az egész egyesülési folyamatot számos – gyakran kicsinyes – nézeteltérés övezte. A három fél mindenféle ad hoc megegyezéseket kötve, egyik a másikat is megpróbálta kijátszani. De nem volt mese, vagy egyesülnek, vagy kimaradnak a parlamentből. Megközelítésem intézmény-központú. Abból indultam ki, hogy a szlovákiai magyar pártok bármennyire is elítélték a választójogi törvény módosítását, azt tisztele
tben tartották. A magyar pártok mozgástere végletesen leszűkült, és szinte minden a pártegyesülés irányába mutatott. Persze vitathatatlan, hogy a pártok keserű belpolitikai tapasztalatai, a természetes fejlődésük, és az országban uralkodó magyarellenesség, önmagában is az együttműködés irányába terelte a szereplőket. Nem kizárt, hogy idővel megtörtént volna az összeolvadás, de én nem tartom valószínűnek, hogy erős külső kényszer hiányában a választási koalíciónál tovább jutottak volna. Véleményem szerint, ha Mečiar nem lebegteti be a választójogi törvény módosítását, akkor maradt volna a hármas koalíció. A mából visszanézve érdekes tudatosítani, hogy a magyar pártok koalíciója viszonylag könnyen összejött az adott korban.
Visszatérve még az egyesülés folyamatához: mindenki számára világos volt, hogy az a feltételrendszer, amiben az egyesüléskor megállapodnak évekig meg fogja határozni a szlovákiai magyar politizálás irányvonalát. Ezért az utolsó utáni pillanatig folyt a helyezkedés. Visszatekintve, nem sokon múlott a szövetségi párt zátonyra futása. Végül erősebbnek bizonyult a parlamentbe jutás kényszere, a szélsőségesen magyarellenes Mečiar leváltása iránti vágy, és a kormányzati szerep csábítása. Mečiar elszámította magát. Neki köszönhetően egyesült a szlovák ellenzék, és a magyar pártok is.
A szövetségi párt nevére tett javaslatok az egyesülési tárgyalások során:
Magyar Demokrata Szövetség (MKDM javaslata)
Magyar Szövetség (Együttélés javaslata)
Magyar Koalíció
Magyar Koalíció Pártja
Forrás: Új Szó, 1998
Nyertesek és vesztesek.
A pártegyesülés nyertese az egykori MKDM. Erős pozíciójuk lett az új pártban, és ők adták a párt legbefolyásosabb emberét, az elnököt. Az MKDM sikeres taktikáját játékelméleti szemszögből is érdekes volna megvizsgálni. A folyamat elején nagyon jókor húztak egy váratlant, és onnan a kereszténydemokratáké volt az irányítás. Az Együttélés eleinte csak futott az események után. Majd következett az MKDM és az Együttélés külön egyezsége. A hónapokig tartó egyeztetések után nagyon kockázatos lépésnek tűnik a megállapodásokat az utolsó pillanatban az MPP hátrányára durván átalakítani. Mindezt úgy, hogy az MPP a folyamat elején az MKDM taktikai szövetségesének tűnt. Viszont az Együttéléssel kötött különalkuval végül az MKDM a koronaékszert, az elnöki posztot is meg tudta szerezni magának.
Az Együttélés tagjait minden bizonnyal nagy örömmel töltötte el, hogy régi álmuk beteljesült és létrejött az egységes magyar párt. Duray Miklósnak sikerült érvényesítenie elképzelését és az eredeti tervekhez képest sokkal egységesebb és központosítottabb párt jött létre. Bár cserébe le kellett mondaniuk az elnöki posztról, és elfogadni az MKDM integráló szerepét.
Az egyesülési folyamat vesztese az akkor már szétesőben lévő MPP. További kutatást érdemelne annak kiderítése, hogy az egykori liberális párt tagjait az egyesüléskor megalkotott feltételrendszer végül milyen mértékben akadályozta az MKP-n belüli érdekérvényesítésükben.
A választók mindenesetre méltányolták az egyesülést. Az 1998-as választásokon 306 623 szavazatot kapott az MKP, ami 13 687 szavazattal több, mint az MK 1994-es eredménye (bár a magasabb részvétel miatt a képviselőhelyek száma kevesebb lett). De az igazán látványos eredmény a 2002-es, amikor az MKP 321 069 szavazatot kapott, ez 1994-hez képest 28 133 szavazattal több. Egyben ez a legtöbb szavazat, amit magyar párt, 
vagy koalíció kapott 1990 és 2020 között (2. melléklet). Az MKP egységesülése a megalakulása után is folytatódott, idővel megszűnt a két platform, és a párt konzervatív jobboldali irányultságú lett, és így megszűnt az ideológiai sokszínűség a felvidéki magyar politizálásban.
Az egységes magyar politizálás 2009-ig tartott, amikor Bugár Béla (aki 2007-ben elbukta a tisztújítást) néhány társával kilépett, és Most-Híd (Híd) néven egy új pártot alapított. Érdekes megfigyelni, hogy ekkor az MKP nem „varrás mentén” szakadt. Bugár Bélával nem az egykori MKDM tagok távoztak. Úgy látszik 2009-re összecsiszolódtak az eredetileg egymástól elszigetelt pártstruktúrák, és új kapcsolati hálók, új belső hierarchiák alakultak ki az MKP-n belül.
Természetesen adódik a kérdés, hogy ha 1998-ban a pártok nem kényszerülnek rá az egyesülésre, hogyan alakult volna a felvidéki magyar politizálás? Vagy, ha az eredeti elképzelések szerint, három vagy még több [5], erős jogkörrel rendelkező platformmal alakul meg az MKP, akkor vajon sikeresebb lett volna? A kérdés történelmietlen, de rámutat, tanulságos volna megvizsgálni az etnikai alapú politizálás különféle modelljeit. Érdekes kutatási téma lehetne összehasonlítani az európai példákat. Megvizsgálni feloldható-e az az ellentmondás, ami egy kisebbségi közösség világnézeti sokszínűségéből, és az egységes politikai fellépés kényszerének ütközéséből adódik.
Köteles Szabolcs (a szerző politológus)
A cikk megírásával kapcsolatos segítséget köszönöm Hanesz Zoltánnak.
Kapcsolódó írások:
Duray Miklós: Ha elnök akartam volna lenni, nincs pártegyesítést.
Petőcz Kálmán: Egypártrendszer született
Bugár Béla: Nem voltunk az emocionális politizálás hívei
Jegyzetek:
[1] „A kilencvenes évek második felében a szlovákiai magyarok 26%-a volt a demokrata , 18%-a tekintélyelvű és 9%-a a liberális értékrend hordozója…” (Lampl 2007:99)
[2] Az 1990-es választáson a Szlovák Nemzeti Tanácsba (SZNT) a pártoknak és a koalícióknak is egyaránt 3%-os bejutási küszöböt kellett teljesíteniük, viszont a Szövetségi Gyűlés (SZGY) két kamarájába már 5% volt a küszöb. Az 1992-es választásoktól az SZNT-be a pártoknak már 5%-ot, a kettős és hármas koalícióknak 7%-ot, a négy és több tagból álló koalícióknak pedig 10%-ot kellett elérniük a bejutáshoz. (Krištofik 2001)
[3] A magyar nemzetiségű lakosság aránya Szlovákiában: 1991:10,8%, 2001: 9,7%, 2011: 8,5%. Forrás:adatbank.sk/lexikon/demografiai-valtozasok/
[4] Az ellenzékhez tartozó SDĽ és SOP önállóan indult az 1998-as parlamenti választásokon.
[5] Csáky Pál (az MKDM alelnöke) szerint hosszú távon tarthatatlan, hogy ne vállalja fel a szövetségi párt a baloldali értékeket is. Majd ezután az egyes platformoknak meg kell próbálniuk csatlakozni az európai szervezetekhez. (A legbiztosabb megoldás, Új Szó, 1998. április 06., 80. szám)
Felhasznált irodalom:
Bútorová, Zora – Gyárfásová, Oľga – Velšič Marián (1999): Verejná mienka. In. Mesežnikov, Grigorij, Ivantyšin, Michal (szerk.): Slovensko 1998-1999. Súhrnná správa o stave spoločnosti. 233-272. Bratislava: Inštitút pre verejné otázky.
Gyurcsík Iván (1996): A szlovákiai magyar pártok karaktere és genezise, Regio – Kisebbség, politika, társadalom 7. évf. 3.sz. 169-191.
Krištofik, Matúš (2001): Volebný systém do Národnej rady Slovenskej republiky. Středoevropské politické studie, [S.l.], v. 3, n. 4, dec. 2001. ISSN 1212-7817. Elérhető: https://journals.muni.cz/cepsr/article/view/3883. Letöltés dátuma: 2019. 03.28.
Lampl Zsuzsanna (2007): Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje, Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet.
Mesežnikov, Grigorij (1999): Vnútropolitický vývoj a systém politických stán. In. Mesežnikov, Grigorij, Ivantyšin, Michal (szerk.): Slovensko 1998-1999. Súhrnná správa o stave spoločnosti. 17-114. Bratislava: Inštitút pre verejné otázky.
Öllös László (2004): A magyar pártok programjai. In. Fazekas József, Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában (1989–2004). Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. I. kötet. 51-77. Somorja-Dunaszerdahely: Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó.
Szarka László (2004): Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar pártok működése 1989-1998 között). In. Fazekas József, Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában (1989–2004). Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. I. kötet. 79-103. Somorja-Dunaszerdahely: Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó.
Források:
Duray Miklós honlapja, Elérhető:https://duray.sk/, Letöltés dátuma: 2019. 03.28.
Fazekas József, Hunčík Péter (szerk.) (2005): Magyarok Szlovákiában. Dokumentumok, kronológia (1989–2004). II. kötet. Somorja-Dunaszerdahely: Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó.
A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Elérhető:http://adatbank.sk/lexikonok/a-csehszlovakiai-magyarok-lexikona-1918-tol/, Letöltés dátuma: 2019. 03.28.
Új Szó, 1998, 51. évfolyam, Elérhető:http://adatbank.sk/digiteka/digitalizalt-folyoiratok/uj-szo/, Letöltés dátuma: 2019. 03.28.
Mellékletek
1. Az Együttélés, MKDM és MPP 1998-as egyesülésének főbb állomásai
|
1998. január |
Vladimír Mečiar nyilvánvalóvá tette, hogy nem indulhatnak koalíciók a szeptemberi választásokon. A három magyar párt, három áthidaló megoldást dolgozott ki. Választási (fantom) párt, szövetségi párt (pártegyesülés), két párt a harmadik párt listáján. |
| 1998. február 27. | Választási párt bejegyeztetése. |
| Elkezdődött a szövetségi párt alapszabályának kidolgozása. | |
| 1998. március 28. | Az MKDM bejelentette, olyan módon kívánja megváltoztatni saját alapszabályát, hogy lehetősége legyen befogadni a másik két pártot. |
| 1998. április 06. | A három párt tárgyalóbizottsága megegyezett, hogy a három lehetséges megoldás közül a szövetségi párt létrehozását részesítik előnyben. A szövetségi párt neve Magyar Koalíció Pártja (MKP) lesz. |
| 1998. április 18. | Az MKDM közgyűlése egyetért az alapszabály módosításával. A mozgalom megkezdte a befogadó párttá alakulást. Az MPP támogatja az MKDM-et. Az Együttélés egyoldalúnak nyilvánítja a lépést, és nemtetszésének ad hangot. Az MPP felajánlja, hogy közvetít az Együttélés és az MKDM között. |
| 1998. április 22. | A három párt megegyezésének értelmében az MKDM lesz a befogadó párt, de az Együttélés jelöli az elnököt. |
| 1998. április 29. | Az MKDM kérvényezte a módosított alapszabálya jóváhagyását a belügyminisztériumban, ezzel újabb lépést tett a szövetségi párttá alakulásában. |
| Vita az alelnökök számáról és a képviselőhelyek elosztásáról. | |
| 1998. május 20. | A szlovák parlament elfogadta a módosított választójogi törvényt. |
| 1998. május 22. | Az MKDM módosított alapszabályát a belügyminisztérium bejegyezte. Az MKDM felkészült a másik két párt befogadására. |
| Vita az MPP és az Együttélés között a képviselőhelyek elosztásáról. | |
| 1998. június 12. | Az MKDM és az Együttélés megállapodott, hogy három platform helyett csak kettő lesz. A keresztény-konzervatív-népi platform, amelyet közösen alakít meg az MKDM és az Együttélés, valamint a polgári-liberális platform, amelyet az MPP alakít meg. A javaslat szerint a platformok közt 80:20 arányban oszlanának meg a helyek a döntéshozó szervekben. Ezen kívül eltörlése javasolták a platformok vétójogát. Az MPP felháborodott, elnöke felajánlotta a lemondását. |
| 1998. június 13. | Az Együttélés közgyűlése beleegyezett az egyesülésbe. Valamint jóváhagyták a Magyar Néppárt beolvadását az Együttélésbe. |
| 1998. június 20. | MPP közgyűlése beleegyezett az egyesülésbe. Többen kiléptek a párt országos választmányából. |
| 1998. június 21. | Három párt egybeolvadásával megalakult a Magyar Koalíció Pártja. Elnöke Bugár Béla (MKDM). |
Forrás: Új Szó, 1998
2, A szlovákiai magyar pártok parlamenti választási eredményei (1990-2006), Szlovák Nemzeti Tanács, Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa
3. A szlovákiai magyar pártok parlamenti mandátumainak száma (1990-1998), Szlovák Nemzeti Tanács, Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa
