Bársonyos emlékek Kassán

2019 – 1989 = 30 év

Harminc évvel ezelőtt Közép-Európa szocialista rendszerei úgy omlottak össze, akár a dominókockák. A társadalmi átalakulás néhány hét leforgása alatt Csehszlovákiát is letérítette a „Lenini útról“. Az utólag Bársonyos forradalomnak elnevezett megmozdulások 1989. november 17-étől a prágai diáktüntetéstől egészen december 29-ig Václav Havel elnökké választásáig tartottak.

A szocializmus végnapjai

Még ma is hihetetlen tűnik, hogy pillanatok allatt roppantották meg a normalizáció kellemesen meleg bűzében éldegélő néptömegek a kommunista rend gerincét. Voltak persze előjelei a nagy változásoknak, de az, hogy a Husák-rendszerrel egyfajta kiegyezésben élőkből hirtelen olyan nyilvánosság lesz, amely aktívan lép fel saját gazdái ellen, még három évtized elteltével is váratlannak tűnik. Tekintélyek, ideológiák foszlottak szét akkor a szemünk előtt. 1989 végén az Európát kísértetként bejáró kommunizmus nem keltett már igazi félelmet itt Kassán sem. A szocializmus egykori kiszolgálói persze több-kevesebb sikerrel megtalálták az érvényesülés új lehetőségeit a kaotikus átmeneti korszakban. Születtek is azóta a bársonyos forradalom eseményeivel kapcsolatban különféle összeesküvés elméletektől sem mentes történelmi tanulmányok. Könnyen lehet, hogy a jövőben újabb és újabb dokumentumokat bányásznak majd felszínre a történészek, melyek alapján pontosabb körvonalakat kapnak a tömegeket magukkal sodró események. A szabadságvágy felszínre tört, de a vulkán lávája ismét megkövült, s a mélyben talán újra forr a következő kitörés anyaga.

Egy kiállítás képei

Az 1989. november 21-től december végéig tartó néhány hét kassai események keltek életre azon a kiállításon, mely a Kassai Magyarok Fóruma szervezésében 2019. november 27-én nyílt meg a Nemzeti Kisebbségek Klubjában a Mészáros u. 35 alatt. A kiállítás megnyitója a Moszkva tér c. film levetítésével folytatódott. A 12 tablón látható képek első felében Juraj Jančo sajtófotós képei mellett látható néhány fotó Varga Tibor kassai tévés-ellenzéki hagyatékából és Balassa Zoltán korabeli plakátgyűjteményéből. A kiállítás képeit végül a 30 évvel ezelőtti eseményekben  egyetemistaként résztvevő Faber Zsolt amatőr fotói zárják. Faber Zsolt képeiről visszaköszön sok ismerős arc, akik 1989 karácsonya folyamán részt vettek a Tháliában a romániai forradalom megsegítésére szervezett segélyakcióban. Külön érdekesség, hogy a kiállítás megnyitója éppen az 1989 november 27-én zajlott országos általános sztrájk napjára esett, mely az utóbbi évtizedek legnagyobb utcai megmozdulása volt, hiszen fél Kassa kivonult a Lenin utcára, ahogy akkor a Fő utcát nevezték. A kommunista párt vezető szerepe ennek hatására 1989. november 29-én kikerült az ország alkotmányából.

Megemlékezés a Tháliás gyűjtésről

A Thália Színház bejárata előtt 30 évvel ezelőtt karácsonykor csonkig égtek a gyertyák, melyeket a kassaiak gyújtottak a romániai véres forradalom áldozatainak emlékére. A romániai események annak idején olyannyira megdöbbentették az embereket, akik az itteni vértelen forradalom bűvöletében éltek, hogy gyűjtésbe fogtak a szenvedők megsegítésére. A szervezők az adományokat a Thália és az Ipari épületében halmozták fel. Innen a Csehszlovák Vöröskereszt és önkéntesek segítségével teheratókon vitték ki a segélycsomagokat Romániába. A példátlan nagy mozgalmat eredményező gyűjtésbe és a segély elszállításába sok kassai és kassa környéki magyar is részt vett,  a közös ügy melletti kiállás azóta is szoros báráti kapocsként köti őket össze.

Ezeket a lassan feledésbe merülő eseményeket idézték fel december 14-én este 16:00-tól a Thália Színházban az emlékest résztvevői. A bejáratnál szimbolikusan ismét gyertyákat gyújtottak, a közönség a színházba lépve korabeli fotókat fedezhetett fel a vetítővásznon, ahonnan ismerőseik 30 évvel ezelőtti alakjai sejlettek elő. Talán mindenki előtt felderengett a múlt egy darabja. Az időutazás elkezdődött…

Néhány bevezető szó után elhangzott két dal: Kányádi Sándor megzenésített verse a Kuplé a vörös villamosról és Cseh Tamás Tangója (Légy ma gyerek) egy alkalmi muzsikus csapat előadásában. A dalok után elhangzott néhány kordokumentum: Gazdag József felolvasta egykor az Új Szóban megjelent tudósítását a romániai segélyakcióról, majd Kiss Palencsár Ildikó korabeli naplójából hangzott el egy részlet, látható volt egy rövid riportfilm Daniel Liškával, aki mint a Vöröskereszt megbízottja vett részt a harminc évvel ezelőtti gyűjtésben. Ezután Köteles Szabolcs moderálásával pódium-beszélgetés zajlott a gyűjtés egykori résztvevőivel. Fabó Mária, Petrik Zsolt, Rácz Olivér, Dudás Péter, Kiss Palencsár Ildikó, Hanesz Zoltán talán maguk is meglepődtek, hogy a zenék, a korabeli idézetek és a film által keltett hangulat hatására olyan emlékek is előbukkantak a beszélgetés folyamán, melyek már szinte belevesztek a feledés ködébe. A közönség soraiban levők között is bizonyára akadtak sokan, akik harminc évvel ezelőtt benne voltak az események sűrűjében, Balassa Zoltán spontán visszaemlékezéssel egészítette ki az emléktöredékeket. Az est a fiatalokból álló Zekeres verséneklő együttes előadásával folytatódott, majd az újonnan alakult EMMA zenekar megzenésített verseket adott elő. A következő költeménnyel zárult az esemény.

József Attila: DÚDOLÓ

A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken sejhaj úsznak a hűvös vizeken – Van krumplink és van kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk – Mért görbül kicsikém a szád?
új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád – Senkije sincs, nem éri gyász,
akire csak egy párt vigyáz sejhaj akire csak egy párt vigyáz.

A harminc évvel ezelőtti néhány hét mélyen beívódott azok tudatába, akiket akkor magával sodort az idők szava, hiszen a történelem személyes és egyben közösségi átélése felértékeli a lét tiszta pillanatait. Persze a feledés nagy úr, és a kollektív emlékezetre rárakódnak évek rétegei, ezért kellenek az alkalmak, mikor közösen fújjuk le emlékeinkről a port. Akik ott voltak, azok remélhetőleg újra élték egy letűnt kor elillanó élményét, s átmenetileg legyőzték a múló időt.